Merczi Miklós: Sárga villamos. A városi közlekedés története (Budapest, 1990)

Lóvasút a Margit-szigeten. Főszerepben a lóvasút Az omnibusznak komoly versenytársa akadt, amikor 1866-ban megindult a pesti lóvasút. Magyarország a hatodik állam, Pest a nyolcadik város volt Európában, ahol lóvasút közlekedett ebben az időben. A lóvasút sokkal jobb megoldásnak mutatkozott, mint a hagyományos lóvontatás. A kerekek a sima felületű síneken jól gurultak. A sár, a bukkanó és a meredek emelkedők már nem okoztak leküzdhetetlen akadályt. A pacik erőlködés nélkül húzták a viszonylag könnyű kocsikat. Többféle kocsit ismerünk a leírásokból. Nyitott, zárt, egyszintes és emeletes egyaránt közlekedett. Különböző kocsiosztályokon lehetett utazni, mint ma a vonatokon. Az első és a másodosztályt az alsó szinten, a harmadosztályt az emeleten alakították ki. Volt olyan kocsi, ahol az első osztályon hat keresztülést, a második osztályon tizenhat hosszülést, a harmadik osztályon pedig - a tetőn - háttal egymásnak, húsz hosszülést helyeztek el. Leggyakrabban két lovat fogtak a kocsi elé. Emelkedőn vagy nehéz terepen úgynevezett előfogatot alkalmaztak. Ekkor a két ló segítségére egy harmadikat is befogtak. A lóvasút személyzete egyenruhát hordott. Siklóval a Várba A sikló ferde pályán egy fel- és egy lefelé haladó kocsiból állt. A két kocsit vontatókötél kötötte össze. Három, lépcsőzetesen egymás fölé emelkedő fülkéből alakították ki őket. Egy fülkében 8 utas fért el.