Merczi Miklós: Sárga villamos. A városi közlekedés története (Budapest, 1990)

Képzeljetek el egy olyan fedett szekeret, amelynek két oldalán hosszirányban üléseket helyeztek el. Oldalt, az üléseknél nyitott volt az omnibusz. Amikor esett az eső, a tetőre felcsavart ponyvát csak lehajtották. Az ülések elhelyezése miatt az omnibusz feljáratát nem oldalt, hanem hátul alakították ki. Egyszerre 8-14 embert tudott szállítani attól függően, hogy milyen erős lovakat fogtak elébe. Abban az időben még nem örökíthette meg ezt az eseményt a filmhíradó, de ilyennek írták le az első pesti omnibuszt azok az emberek, akik az 1830-as években a belvárosból a Városligetbe utaztak vele. Ekkortájt még főleg a szórakozás, a kirándulás kedvéért szálltak fel az utasok a társaskocsira. Később a főváros lakóinak egy része már omnibusszal járt a munkahelyére. A sok utas elszállításához nagyobb járművekre is szükség lett. Már említettük, milyen volt az első pesti társaskocsi. Ezen kívül akadt még egyszintes, zárt üvegablakos, sőt emeletes is. A szokásos kétfogatú, azaz két ló vontatta mellett négy fogatú omnibusz is közlekedett, ez akár 27-28 embert is szállíthatott. Omnibusz a főváros egyik utcáján Időközben a főváros rohamos fejlődésnek indult. A múlt század közepe táján gyárak, raktárak, bankok, áruházak épültek.Országos jelentőségű intézmények jöttek létre. Egyre jobban elkülönültek a munkahelyek a lakóhelyektől. A főváros területe ugrásszerűen nőtt, és az embereknek hosszú utat kellett megtenniük, amíg a munkahelyükre nem értek. Ráadásul a mai értelemben vett utakat is hiába kerestük volna. Az útfelület poros, sáros, sokszor rázós és a lovak patáitól göröngyös volt. A megnövekedett forgalomban az omnibusz még a jobb utakon sem tudott már megbízhatóan közlekedni. Új járműre volt hát szükség, amelyik az utak állapota ellenére olcsón és rendszeresen sok utast szállíthatott. Ez lett a lóvasút.