Merczi Miklós: Sárga villamos. A városi közlekedés története (Budapest, 1990)

A kezdet A világ városainak életében a közlekedésnek mindenkor meghatározó szerepe volt. A sok-sok évszázaddal ezelőtt létrejött kis települések az idők múlásával nagy városokká fejlődtek. Nemcsak a városok száma, hanem a lakosságé is növekedett, és egy új városi életforma kezdett kialakulni. A települések közötti távolsági közlekedés mellett a városokon belüli közlekedés is fejlődött. Saját fogat, kocsi, szekér, hintó tartását azonban nem mindenki engedhette meg magának. Ezért a városok területének és népességének, a kereskedők, a kézművesek, az egyéb városlakók számának növekedésével egyre többen kényszerültek arra, hogy valamiféle járművel utazzanak és áruikat ezzel szállítsák. Ez vezetett a városi közlekedés kialakulásához, ami akkor kezdődött, amikor az első olyan járművet elindították, amelyen több ember ugyanazon az útvonalon rendszeresen és meghatározott időben, úgy mondjuk, hogy menetrend szerint utazhatott. Megjelenik a társaskocsi Hazánk fővárosának, Budapestnek a területén a múlt század első évtizedeiben még három különálló település feküdt: Buda, Pest és Óbuda. Lakóik közlekedésére először ló vontatta bérkocsik szolgáltak, tehát volt már városi személyforgalom. Az egy lovas kocsikat konflisnak, a két ló vontatta kocsikat fiakernek nevezték. Ezek azonban legfeljebb csak 3-4 utast szállíthattak. A meg növekedett forgalom miatt azonban olyan járműre volt szükség, amelyen jóval többen utazhattak egyszerre. Erre a célra kialakították a társaskocsit, kedveltebb nevén az omnibuszt. Omnibusz Párizs utcáján.