Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Helyi érdekű s másodrangú vasutak - Szathmár - Nagybányai vasút

418 Szathmár-naprybányai vasut. valamint Szathmármegye érdekeltjei Boros Bálint országgyűlési képviselő elnöklete alatt, a S z a t h m á r-N a g y-b á n y a i vasut létesítése ügyében értekezletet tartván, ezen értekezletből fölszólították a m. északkeleti vasuttársulatot, bogy az érdekelt vidék anyagi hozzájárulásával a szárnyvonalat épitse ki. A m. északkeleti vasut igazgatósága e felhívás folytán saját kebeléből egy bizottságot küldött ki*) azon feladattal, hogy az érdekeltséggel érintkezésbe lépve, a tervezett szárnyvonalat tanulmányozza. A szárnyvonal kiépítésének szükségességéről s előnyeiről, valamint az érdekeltség áldozatkészségéről, — a vonal előzetes tanulmányozása és az érdekeltséggel való tárgyalás alapján a kiküldött bizottság meggyőződést szerezvén, ennek folytán a m. északkeleti vasut igazgatósága 1879 év október havában a közmunka és közlekedési m. k. ministeriumtól a vasútvonalra előmunkálati engedélyt kért, s azt megnyervén, a vonal részletes műszaki tanulmányozását és felvételét nyomban megindította. A vasut előmunkálatainak megindításával egyidejűleg a vidéki érdekeltség is megalakult és saját kebeléből létesítő bizottságot választott, mely utóbbi az érdekelt vidék birtokossága körében részvény-aláirások gyűjtését megkezdte s egyúttal a kormánynál s törvényhatóságoknál is folyamatba tette a lépéseket a vasut segélyezése érdekében.**) A részvény-aláirások s az épitési tőkéhez való hozzájárulások gyűjtése rövid időn kedvező eredményre vezettek. Nevezetesen az *) Lásd »Magyar vasúti évkönyv« lil ik évfolyam 78 1. **) A létesítő bizottság következő tartalmú emlékiratban igyekezett a kormányt és az érdekeltséget a vasut ügyének megnyerni : »A Szamos jobbpartján tervezetbe vett szathmár-nagybányai vasut forgalmi köréhez számithatók : a szathmári járásnak kelet felé terjedő része, a az erdödi járásnak Szinfalutól kelet felé nyúló része, a szinyérvárallyai járás az Avassal, a nagybányai járás Nagybánya és Felsőbánya sz. k. bányavárosokkal, Szolnok-Dobokamegye Magyar-Lápostói nyugot felé terjedő része, végre Szilágymegye szilágycsehi járásának a Szamossal határos, Nagybánya felé eső része. Ezen forgalmi kör, mely a Szamosnak Sülyemled környékén Szilágymegye által tervezett, Remetemezönéi pedig Szathmármegye által építendő és a tervezett vasútnak megközelítését a balparti vidék részére biztosító áthidalása által tetemes terjeszkedésre leend képes, két szab. kir. bányavárost, 7 mezővárost, 207 községet fogla magában és 163,556 lakost számlál. A jelzett területnek legnagyobb része kedvezőtlen gabonatermelési viszonyokat tüntet fel, mi ezen úgynevezett bányavidéket kiválólag fogyasztó vidékké teszi. A nagybányai oatasteri járásnak gabonaterménye a lakosoknak kenyérés málé-szükségletét csak kisebb részben képes fedezni. Ugyanis a nevezett járás 20 • mértföldön 74 községben, 37,827 holdon 195,020 mérő kenyér- és málamagot termel és a 61,967 Iéleknyi lakosság kenyér- és málé-szükségletének fedezésére a vetőmagnak betudásával, körülbelől 3 mérő esik egy lakosra. Ép oly kedvezölen termelési viszony van Szolnok-Dobokamegyének Magyar Láposon inneni, az egykori Kővárvidékhez tartozott és a szathmár-nagybányai vasut forgalmi körébe eső részének. Ezen kedvezőtlen termelési viszonyok a kincstári, valamint a magán bányászat ellátásával foglalkozó és a lakosság igényeit is nagy részben közvetítő vállalkozók és szállítók nyilatkozatai szerint évenként 150 200,000 heotoliternyi mennyiség között változó fedezetet teszen szükségessé. A bányászati és erdészeti kincstár egymaga, körülbelől 3000 re menő munkásai és ezeknek családtagjai ellátására évenként 30,000 hectolitert