Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Első rangú vasutak - Cs. kir. szab. osztrák államvasút
Cs . kir. szab. osztr. államvasút. 1!)7 Bach és Baumgarten ministerek a legsúlyosabb feltételek alatt megkötötték az állam tulajdonában volt vasutak eladására vonatkozó szerződést. Azon kedvezmények közé, melyekben az ezeu adásvételi szerződés alapján megalakult osztrák államvaspályatársulat alapitóit részesíteni kellett, egy egészen sajátságos alapitási díj is tartozik. Az első 400,000 drb részvény (200 millió franc) aláírói, mint alapítók részére ugyanis, az évi tiszta jövedelem feleslegéből az engedély egész tartamára 10"/o jutalék biztosíttatván, az alapitók e kedvezményt bosszú időn át élvezték is. Alapitók voltak: Sina S. G., valamint Arnstein és Eskeles, összesen 45, — Fould B. L. és Fould-Oppenheim 18, — Pereire Emil 8, Pereire Izsák 8, André Ernő 20, Galliera Raphael bg. 20, Pescatore J. C. 6, Seilliére báró, Mailet fivérek, Moray gróf., továbbá des Arts Mussard G. és társa egyenként 5, — D' Eicbtbal Ad. és de Uribarren J. és társa egyenként 3, — Salvador Kázmér 2 s végül a Credit mobilier 44 millió franccal. Ezen 10%-os alapitói jutalék a vállalatot súlyosan terhelvén, már a vasut fennállásának első éveiben kísérlet tétetett az alapitói jogoknak új részvények kibocsátása által leendő megváltására, azonban sikertelenül, mert a kormány a tervezett pénzügyi müvelettől helybenhagyását megtagadta. Később az alapitói jogoknak megfelelő töke-kárpótlás utjáni megváltása batároztatván cl, 1870 évig több mint egy millió forint lett e czélra kiadva, de ezzel természetesen az alapitói jognak csak igen csekély része volt megváltható. Az 1871 évi junius bó 13-án tartott 16-ik rendes közgyűlés felhatalmazása alapján végre 150,000 drb. új részvény bocsáttatván ki, ezekből 100,000 drb. a régi részvényesek szániára al pari tartatott fenn, minden négy régi részvény egy űj részvény megvásárlására adván előjogot, — 50,000 drb. új részvény pedig az alapitói jogok megváltására volt fordítandó, 1873 évi január hó 1-je tűzetvén ki véghatáridőül az alapitók irányában arra nézve, hogy ezen napig jogaiknak az átveendő részvények ellenében, a társulat javára való átengedése iránt nyilatkozzanak. A tiszta nyereség 10°/ 0-ára való igény analógiája szerint az alapitók az 500,000 drbból álló részvénytőkének is Vio-ed részére tarthattak igényt. A II. kibocsátású 150,000 drb. részvény öt részletben 1873 évi julius bó 1-éig volt befizetendő s az aláirók ezen batáridőig a befizetett összegek 5 ü/o-ára, 1873 évi julius hó 1 -tői fogva pedig az osztalékra is igénynyel birtak. Az alapitók részéről 28,500 drb részvény jegyeztetett, mihez még a társulat 10,469 drb. részvénye, mint az általa megváltott alapitói jogok egyenértéke járulván, 11,000 drb részvény kiadatlan s az alapitói jogok egy ötöde beváltatlanul maradt. Az alapitók előnye az árfolyamon elért nyereségből állván, külömbözö is volt a szerint, a mint részvények mindeubai árfolyama a névértéket többé vagy kevésbé meghaladta. Az 1873-ik óv mérlege volt az utolsó, melyben az alapitók része a nyereségben még ki lett tüntetve, — az említett kétütöd részért akkor 124,300 frt volt fizetendő, mig a társulat 11,000 drb. részvény után élvezte a jövedelmet. 1874 évtől kezdve
