Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

A vasutügy 1880 évben

XIV A vasutiigy 1880-ik évben. Törvényhozási intézkedések. A vasiitligyet érdeklőleg 1880 évben a következő törvények alkottattak, u. m.: 1) 1880 évi XXXI. t. ez. a helyi érdekű vas utakról. (Szentesítést nyert 1880 évi június hó 13-án, kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1880 évi június hó 14-én.) E t. cz. szó szerinti szövege a következő határozatokat tartalmazza, u. m.: 1. §. Helyi érdekű, vagyis oly vasutak, melyeknek fő ezélja, hogy az illető vidék forgalmi és közgazdasági igényeinek megfeleljenek, a jelen törvényben foglalt feltételek alatt és kedvezmények mellett, a ministerium által engedélyezhetők. Minden ilyen engedélyezés az engedélyezést követő 14 nap alatt, ha pedig a törvényhozás nem leune együtt, a szünetet követő nyolcz nap alatt az országgyűlésnek bejelentendő. A törvényhozásnak marad fentartva ezentúl is oly vasutak engedélyezése, melyek két vasútvonal összeköttetésére szolgálnak, vagy egyes fővonalaknak főirányukban kiegészítő részét képezik, valamint azok is, melyek a jelen törvény határozataitól eltérő feltételek és kedvezmények mellett lennének kiépítendők 2. §. Helyi érdekű vasutakra az engedély legfelebb 90 évre adható, mely idő lejárta után ezek minden kárpótlás nélkül az állam tulajdonába jutnak. Az engedélynek, vagy a vasút tulajdonának másra való átruházása csak a kormány beleegyezése mellett eszközölhető. Fentartatik egyszersmind az állam részére azon jog, hogy a vasút tulajdon- és birtokjogát az esetre megválthassa, ha egy oly fővonal létesíttetik, mely ugyanazon irányban lesz vezetendő, mint az engedélyezett helyi érdekű vasút. A megváltási ár gyanánt az engedélyokmány keltétől számitott tiz év alatt azon összeg szolgál, mely az engedélyokmányban megállapított építési tőkének felel meg, tiz éven túl pedig az utolsó hét év tiszta jövedelme vétetik a megváltási ár megállapításának alapjául, oly módon, hogy a két legmostohább év jövedelmének levonása után fentmaradó öt évi jövedelmi átlag, öt százalékkal tőkésítve, képezendi a megváltási összeget, mely azonban az esetben, ha a vasút minden állományában és beruházásában üzletképes állapotban van, az engedélyokmányban megállapított építési tökénél csekélyebb nem lehet. 3. §. Az épitést, felszerelést és üzletet illetőleg, mindazon könnyebbségek s kedvezmények megadatnak, melyek megadását az üzlet biztossága megengedi. 4. §. A helyi érdekű vasutak felmentetnek : a) az üzleti távírda létesítésétől mindaddig, mig azokon a vonatok nem találkoznak, vagy mig az éjjeli szolgálat életbe nem lép; b) a posta czéljaira megkívántató hivatalos és lakhelyiségek ingyenes előállításának és fentartásának és a posta ingyenes szállításának kötelezettsége alól; ha azonban az ily vasutakon rendes napi közlekedés lép életbe, a posta szállitásért a postaigazgatóság és a vasúti vállalat közt egyességileg megállapítandó mérsékelt díj fizetendő; c) a naponkénti rendes vonatközlekedésnek berendezésétől ; e tekintetben kötelezendő azonban az illető vállalat, hogy hetenkint legalább háromszor, előre meghatározott s előre közhírré tett időben közlekedő vegyes vonatot járasson ; d) a kormány felügyeleteért járó dijak fizetése alól. 5- §. Ugyané vasutak részére biztosíttatik: a) az épités tartamára a bélyeg- s illetékmentesség, az építési, illetőleg befektetési tőkének bármi módon való beszerzése, valamint az épités és felszerelés biztosítása czéljából kötött minden szerződés, a pályatelekkönyvezésnél s kölcsönök be- és kitáblázásánál előforduló összes beadványok s egyéb okmá-