Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

I. Társulati magyar vasutak. - 12. Szamosvölgyi vasút

Szamos völgyi vasut. 141 építések akkori boldog korszakában sem iudithatá a kormányt az államkincstár megterhelésére, nem annál kevésbbé, minthogy az akkoron már úgyis a megengedhetőnél nagyobb mérvben elvállalt vasúti állambiztositások által az államkincstár tetemes megterhelés koczkázatának tétetett ki. Igen érthető tehát, hogy habár a kormány az engedélyt kérők által bemutatott terveket és költségvetéseket még az 1869 év folyamán beható helyszíni és műszaki bírálat alá vétette is, a vasut engedélyezése iránt mindamellett tárgyalásba sem bocsátkozott a tervezőkkel, kik azután tervök kivitelétől el is állottak. Ugyanezen időtájban azonban a szamosvölgyi vasut kiépítésének tervével még mások is foglalkoztak. 1869 évi ápril hó 27-én az úgynevezett »kelet-gács és magyarországi kárpáti vasúti consortium (Consortium für die Ostgalizisch-Ungariscke KarpatenBahn) képviseletében Dr. Litvvinowitz Spiridion lembergi görög metropolita nyert a közmunka és közlekedési magy. kir. ministeriumtól előmunkálati engedélyt egy, a magyar északkeleti vasut Bustyabáza állomásából kiinduló, Szinyér-Várallyán át Kolozsvárig vezetendő fő- és Szinyér-Várallyától egyrészt NagyBányáig, másrészt Szatbmárig terjedő szárnyvonalakra. A fővonala nevezett consortium által Gácsországban Tarnopoltól Ilalicz, Szlobodán át, aTalabor völgyében Bustyaházáig tervezett vonalnak kiegészítő részét képezte volna. E consortium törekvése azonban még kevesebb sikert eredményezett, a mennyibeu még aDuak sem találunk nyomára, hogy akár Gácsországban, akár Magyarországban a tervezett vonalak végleges engedélyezéseért folyamodott volna, igen természetes, hogy e consortium is az állam segélyére számitott s miután erre nem lehetett kilátása, alkalmasint a vállalat financzirozásának nehézségei miatt volt kénytelen terveinek kivitelétől elállani. A Lónyay Albert és érdektársai, továbbá a Kazinczy István és érdektársai által a Szamosvölgyében tervezett vasutak kiépitése szintén abban maradt. Lónyay Albert és érdektársai a közmunka és közlekedési magy. kir. ministeriumtól 1870. évi május hó 4-én nyertek előmunkálati engedélyt: egy, Szatlim ártól kiindulva, a Szamosvölgyén Deésig, esetleg szárnyvonallal Kolozsvárra, Deésr öl a Szamosvölgyében tovább baladva, Bethlenen, Sajó-Ke reszttűr on, Szás z-E rkedeu, Szász Régenen át a Marosvölgyében Gyergyó-Szent-Miklósra s Várszegnek menve, az Olt völgyében Brassóig, vagy pedig Máramaros-Szigethtől kiindulva, Suga tagaknán, Kapnikbányán, S z U r n y e és Lac z fa 1 un, továbbá Felső- és Nagy-Bányán át a Szamosvö 1 gy ébe s innen tovább az előbb megjelölt irányban szintén Brassóig vezetendő gőzmozdonyú vasutvonalakra s ezen engedély alapján e vasutvonalak tanulmányozásához s felvételéhez erélyesen hozzálátván, már 1871 évi augusztus és szeptember havában benyújtották a kormányhoz a körülbelől 424 kmnyi boszszal tervezett mármaros-szigeth-brassói vonal terveit és költségvetését, kérelmezvén azok alapján az engedé-