Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

V. Közúti vasutak - 2. Budapesti közúti vasút

322 Budapesti közúti vasut-társulat. költséghozzájárulás fejében azonban a vasuttársulat viszont biztosítást kivánt a kormánytól arra nézve: a) hogy üzleti engedélyének tartama alatt a hidon lefektetendő sinűtat kizárólagos joggal használhassa; b) hogy jármüvei és azok kísérői (kocsis és kocsivezető) a liidvám fizetése alól felmentessenek, a kocsikat használó utasok után a neta­láni vám a gyalog járókelők módja szerint mindazonáltal fentartatván; s végre c) hogy azon esetre, ba az üzleti engedély lejártával a pesti közúti vaspálya üzletét akár az üzleti engedély megújítása, vagy megkosszabitása, akár haszonbérlet útján a jelenleg fennálló társulat tovább is kezelné, a kidi vaspályát is, ugyanazon járadék fizetése mellett, ugyanazon jogokkal tovább használhassa. Ezek voltak a feltételek és ellenfeltételek, melyek a kormány, másrészről pedig a közúti vállalatok között 1872. évben a Margithidon lefektetendő vágány használati módozatai iránt folytatott tárgyalások során szóba kerültek, s habár a pesti közúti vasúti vállalat javaslatai lehetőleg megközeliték a kormány követelményeit, mindamellett majdnem két éven át teljesen szüneteltek a tárgyalások, s csak 1875. év elején vétetett fel a pesti közúti vasút kezdeményezése folytán újból a tárgyalások fonala. A Margit-hid építése ugyanis közeledvén a befejezéshez, a pesti közúti vasut-társulat azon kérelemmel fordult a kormányhoz, liogy a margithidi vágány lefektetése, illetőleg használati módozatai iránt még 1872. évben előterjesztett javaslatai felett határozat hozas­sék, mire a kormány ismételten kijelenté, bogy a közúti vasútnak a Margithidon leendő átvezetését csak azon esetben engedélyezheti, ha a társulat a vágány-lefektetés czéljaira szükségessé vált hidszéles­bitési munkálatoknak a törvényhozás által 270,000 frtbau megálla­pított költségösszegét a kincstár javára lefizeti, s ha a hidon át szállí­tandó személyek után is magára vállalja a megállapítandó vámdijak megtérítését. E felhívásra a társulat késznek nyilatkozott a megálla­pított 270,000 frtot azon engedélyért lefizetni, bogy a Margithidon a pálya sineit átvezethesse, mely pénzösszeget azonban 5% kamattal 45 év alatt kívánta törleszteni, s ez alkalommal azt is kérte, bogy a hidon két vágányt rakhasson le, s hogy továbbá a személyek szállítását vámmentesen eszközölhesse. Ugyanezen időtájban a budai közúti vasut-társulat is szorgalmazván még 1872. évben tett, — fennebb emiitett ajánlata felett a határozathozatalt, miután a kormány e vál­lalattal szemben is egészen azonos álláspontot foglalt el, e vállalat is készségét jelenté ki, nemcsak a 270,000 frtnyi kárpótlási összeg­nek lefizetésére, és pedig 40 évi egyenlő részletben, hanem ezen fölül elvileg még az átszállítandó személyek után a megállapítandó vámilleték megtérítésére is hajlandóságot nyilvánított. — A Margit­hidi vágány lefektetése és használatának engedélyeért folyamodó mindkét vasúti vállalattal szemben a kormány kikötvén azt, hogy a forgalom folytonossága teljesen biztosítva legyen, a vállalatok érint­kezésbe léptek egymással egy forgalmi szerződés megkötése iránt, a mi azonban nem sikerült, sőt miután a budai közúti vasútnak a pesti közúti vasut-társulat által czélba vett megvásárlása is meghiu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom