Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)
V. Közúti vasutak - 2. Budapesti közúti vasút
323 Budapesti közúti vasut-társulat. suit, a pesti közúti vasut-társulat egyelőre lemondani látszott a Margithid-pálya kiépítésének tervéről, a mely alkalmat viszont a budai közúti vasut-társulat felhasználni óhajtván, erélyesen szorgalmazta a kormánynál az általa tett feltételek alatt a Margitbidi pálya kiépítési engedélyének részére leendő megadását. — E lépések azonban nem vezettek eredményhez, mert a kormány az engedélyezés iránt egyik vállalattal sem volt hajlandó mindaddig tárgyalásba bocsátkozni, mig a forgalom s a két pálya összeköttetésének folytonossága biztosítva nem lett. Ezen határozott álláspont folytán mindkét közúti vasut-társulat igyekezett a Margitbidi pálya folytatását új vonalak kiépitése által biztosítani, hogy ekként a Margitbidi pálya engedélyét megszerezhesse, nevezetesen a budai közúti vasut-társulat engedélyt kért a főváros hatóságától egy a Margithid pesti feljárójától a Nádor-utczán át, a Széchényi sétány mellett elhaladva, a bálvány-utczáu keresztül az Erzsébettérig s innen a Deáktérig vezetendő vasútvonalnak, — a pesti közúti vasut-társulat ellenben a Margithid budai feljárójától, a budai zöldfa-utcza torkolatáig létesítendő vasútvonalnak kiépítésére és üzletben tartására. — Ezen űj vonalakra mindkét vállalat 1876. év elején kérte a fővárosi hatóságtól az engedélyt, mely azonban egyik vállalat kérelmének sem tehetett eleget, minthogy az eredeti engedély-okiratok szerint a pesti közúti vasútnak a Duna balpartjáu, — a budai közuti-vasutnak pedig a Duna jobb partján kizárólagos jog biztosíttatott a közúti vasútvonalak építésére és üzletére. Ily körülmények között, s miután a két vállalat egymás közt megegyezni uem tudott, eltelt az 1876. és 1877. év is anélkül, hogy a Margitbidi pálya kérdése közelebb jutott volna a végmegoldáshoz. — 1878. év elején azonban sikerült végre a budai közúti vasut-társulattal megállapodásra jutni, nevezetesen ez utóbbi összes vonalait és felszereléseit s minden szerzett jogait örök áron a pesti közúti vasut-társulatnak engedte át*), mi által elkárittatott valahára azon akadály, mely a Margitbidi összeköttés engedélyezésének útjában állott. Az 1878. évi február hó 2-án megkötött szerződés szerint az adásvétel tárgyát a budai sínbálózat az összes kocsikkal, a budai közúti vasut-társulat minden ingatlanaival, valamint a szerzett előjogokkal együtt képezte, a vételár pedig, — kizárva minden más megterheltetést, 100,000 forintnyi, 6%-al kamatozó kötvényekben állapíttatott meg, 10 évre szabatván ki azok törlesztésének és beváltásának batárideje. A szerződés jogerőre emelkedését azonban a pesti közúti vasut-társulat több feltételhez kötötte, és pedig: 1. bogy az adásvételi szerződés az illetékes hatóság által jóváhagyassák; 2. bogy a Margithidon átvezetendő közúti vasút építésére a hatósági engedély megadassék; 3. hogy az összes vasúti vonalakra nézve az engedélytartam 10 évvel meghosszabbíttassák; s végre 4. bogy a kormány által a Margitbidi pálya kiépitése iránt elészabott terhes feltételek enyhittesseuek. A mint e kikötésekből kivehető, a budai közúti vasúttal való egyesülés, s igy az összekötő vasút kérdésének végleges megoldása még ismét sok tárgyalást feltételezett. — A fővárosi hatósággal szemben tett kikötések gyor*) Lásd „Magyar vasúti évkönyv" I. évfolyam 494. lapon. 21*
