Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

II. Társulati közös vasutak - 5. Magyar nyugoti vasút

Magyar nyugoti vasut-társulat. 263 a mely csökkenés leginkább a kocsi-bérek hanyatlásában keresendő, — a mennyiben, mig a kocsibér-számla 1878. évben 5,767-58 frt cselekvő egyenleggel záratott le, addig az 1879. évi számla 8,232"84 frtnyi szenvedő egyenleget tüntet ki. Habár tebát az 1879. évnek tiszta jövedelme a fennebbiek szerint a megelőző événél kevesebb is, az egyes bevételi ágakat tekintve, még sem vitatható el, hogy az 1879. év pénzügyi eredménye, — az előbbi évekkel szemben, bizonyos tekintetben a vasút forgalmi viszonyai fejlődésének némi előhaladásáról teszen tanúságot. — Ezen előhaladás azonban csak igen csekély fokozatban észlelhető, — a mi természetes azon forgalmi helyzet közepette, melyben a magyar nyugoti vasút a fővárossal való egyenes összeköttetés hiánya miatt s a déli vasút nyomása alatt sinlődik. E helyzetből való kimenekvés egyedüli kulcsát a buda-győri vasút kiépítése képezi, melyre a m. nyugoti vasút igazgatósága már évek óta szívós kitartással törekszik.— Már említve volt, bogy a buda-győri vasútvonalra 1879. év junius havában a m. nyugoti vasút néhány igazgatósági tagja előmunkálati engedélyt nyert a kormánytól, s bogy ennek birtokában erélyes tevékenységet indított meg ezen összekötő vonal mielőbbi létesitése érdekében.*) A budapest-győri vasútnak nyugoti kiviteli forgalmunk függetlenítése szempontjából való fontosságát felesleges volna taglalni s bizonyítgatni, annyira megérlelődött már ez irányban a közvélemény. A tervezett vonalnak feladata azonban nem csak az, hogy terményeink ezen legrövidebb, s idegen befolyás alól felszabadított úton nyugot felé szállíttassanak, — s bogy a nemzetközi azon forgalmi nagy összeköttetésnek kiegészítő része legyen, melynek czélja: a keleti forgalmat legrövidebb úton Magyarországon átvezetni: — de hivatva van arra is, hogy a forgalmi területén lévő városok, községek, birtokosok, ipartelepek stb. érdekeinek megfelelve, ezek anyagi jólétét és gyarapodását előmozdítsa, — s bogy a főváros élelmezésére nézve is új, de jelentékeny tényezőül szolgáljon. Feladata végre az: bogy a legbiztosabb jövedelmezést nyújtó alapra legyen fektetve. Ez utóbbi czél, — a ki- és átviteli forgalom elhanyagolása nélkül, — csak ugy érhető el, ba a pálya, már kifejlett helyi forgalommal bíró, vagy oly árúk nagy mennyiségének szállítását biztosító vidékeken vezettetik át, melyek ugy termelésük, mint fogyasztásukra nézve nincsenek oly ingadozásoknak alája vetve, mint azok, melyek rendesen a ki- és átvitel tárgyát képezik. A budapest-győri vasút jövedelmezését semmi sem biztosítja oly határozottan, mint a nagy kiterjedésű, kitűnő minőségű szénnel bíró, — bármely mennyiség kiaknázására képes, Budapesttől csak 7 mrtfldnyi távolságra fekvő esztergomi gazdag kőszéntelepeknek a vonalba leendő befoglalása: s pedig annyival inkább, mert ez az egyedüli, mely a Duna jobb partján fekvő magyarországi vasutaknak ez ideig távolról szállított szénszükségletét fedezhetné. *) Lásd »Magyar vasúti évkönyv« II. évfolyam.