Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)
Gözmozdonyú vasutak. - Magyar kir. államvasutak
II . kir. államvasutak. 13 15-én vévén át a keleti vonalak kezelését a m. k. államvasutak többi vonalainak igazgatására hivatott igazgatótanács és igazgatóság. 1878. évtől kezdve ennélfogva a keleti vonalakra nézve a számadásoknak elkülönített vezetése is meg lett szüntetve. A keleti vonalakkal együtt az államvasuti hálózat kiterjedése tehát 1878. év elején összesen 1692-876 kilométer volt, mely hálózat 1878. év folyamán üzletbe helyezett 99'603 kilométernyi új vonalakkal szaporodván, 1878. év végén az állampályahálózat összkiterjedése e szerint már 1792-479 kilométert tett ki. Az újonnan üzletbe vett vonalak egyikét képezte a budapesti összekötő vasutat az osztrák államvasút fővonalával összekötő (szent-lőrinczi) két szárnyvonal, melyeknek épitése 1878. év tavaszán kezdetett meg, s november hóban az épités befejeztetvén, ugyancsak e bó 18-án a két szárnyvonal üzletbe vétetett. E szárnyvonalak hossza 3-553 kilométer. Az egyik szárnyvonal (A) a sertéshizlaldái állomás fővágányából ágazik ki s déli iráuybau 275 méter sugarú ívvel csatlakozik az osztrák államvasút folyó pályájához Kőbánya állomásán alól, mely csatlakozásnál 500 méter hosszú átrakodó állomás létesíttetett. A másik szárnyvonal (B) a budapesti összekötő vasút 21 -f- 48 szelvényénél ágazik ki 300 méter sugarú ívvel dél felé, s a sertéshizlaldái állomáson végig baladva, annak második vágányát képezi; majd pedig elhagyván ezen állomást, 200 meter sugarú ívvel kelet felé fordul s az osztrák államvasút Kőbánya állomása déli végéhez csatlakozik. Az 1878. év folyamán a forgalomnak átadott másik vonal: a határőr vidéki vasutak dálja-vinkovcze-broódi szakasza. E vasútvonalnak november hó 20-ikig való kiépítése katonai szempontokból augusztus havában elhatároztatván, a magyar kormány a legnehezebb technikai feladatoknak egyike előtt állott, mert 95 kilométernyi vasutat, melynek építésére egy kapavágás sem történt, melynek czéljaira semmi anyag készletben nem volt, bárom bó alatt üzletképes állapotba helyezni, oly feladat volt, mely csak a legnagyobb erő kiíejtése és legczélszerübb berendezés mellett rendkiviili eszközökkel vala megoldható. A vasútnak 1878. évi november bó 20-ig üzletképes állapotba helyezése és 1879. évi október hó végéig leendő végleges kiépítése a jelentkezett vállalkozók közül Schwarz Ármin és Bäsch Fülöp társvállalkozóknak Ítéltetett oda,*) kikkel az épiíési szerződést a kormány 1878. évi augusztus bó 20-án oly feltétel alatt kötötte meg, hogy vállalkozóknak a pálya kiépítéséért az előirányzati 3.659,937 frt 47 kr. építési költségen felül 11%, vagyis 402,593 frt 13 kr. ráfizetést, összesen tehát 4.063,530 frt 60 kr. építési díjat s ezenfelül az ideiglenes építkezésekért még külön 55,000 frt kárpótlást biztosított. A kisajátítást az állam saját költségén eszközölte. *) A versenytárgyalás részletes leírását lásd »Magyar vasúti évkönyv« I. évfolyam 510. 1.
