Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - VIII. Magyar északkeleti vasút

Magyar éBZiilik eleti vástit-társulíit. 137 hogy a Waldstein János és Schönborn-Buchheim Ervin grófok vezetése alatt a Felső-Magyarország keleti részén létesítendő vasúti hálózat tervezésére és kiépítésére időközben alakult érdektársulattal egyesillvéu, az általa tervezett vonalat azzal közösen épitse ki. E tárgyra uézve az egyezméuy 1867. cv november havában létre is jött, és az egyeslilt érdektársulat az engedélyezés feltételeit illetőleg azonnal tárgyalást kezdett a kormánynyal, mely 1868. év tavaszáig elhúzódott. Ezalatt egy gácsországi nagybirtokosokból álló érdektársulat is folyamodott Gácsország keleti részébeu létesítendő oly vaspályahálózatra szóló engedélyért, a mely keleti Gácsországot Stryn és Skolén át Munkács felé Magyarországgal, és Chodorowon, Taruopolon át Woloszczyska felé Oroszországgal hozná összeköttetésbe. Ezen érdektársulattal a magyarországi egyesült érdektársulat oly czélhól lépett összeköttetésbe, hogy Magyarország északkeleti vidéke és Kelet-Gácsország számára közös vasúti hálózatot létesítsen. Végre a két kormánynyal folytatott tüzetes tárgyalás után abban történt megállapodás, hogy egyelőre csak a Magyarország északkeleti vidékén tervezett hálózat ügye intéztessék el; s az Munkács végponton raegszakasztatván, a tovább folytatás, és a gácsországi vonalak iránti megállapodás későbbi tárgyalásnak tartassék fenn. Ezen megállapodáshoz képest a magyarországi vonalakra szóló engedély-okmány szövegeztetvón, 1868. évi május hóban az országgyűlés elé terjesztetett, s ott letárgyaltatván, az 1868. évi XIII. törvényczikkel elfogadtatott, mely ö Felsége által azou évi julius 1-én szentesittetvén, azonnal közzététetett. Ezeu törvény alapján, miután gróf Waldstein János kivált az érdektársulathói, a helyére lépett br. Sennyey Pál, továbbá gróf Schöuboru-Buchheim Ervin, Eónyay János, dr. Chornitzcr Ede, gróf Dunin, Borkowski Szevér, gróf llustocki Waldemár, Mlodecki Kázmér lovag, — Tisza Kálmán és Kiss Lajos által képviselt Dchrcczen sz. k. városi közönség, — a Boros Bálint és Kiszely Károly által képviselt Szathmár sz. k. városi közönség, és a Várady Gábor által képviselt Máramarosi vidék részére a „magyar északkeleti vasút" kiépítésére és forgalomba tételére szóló végleges engedély kiadatott. Az engedély-okmány értelmében az engedély tartama a törvény kihirdetése napjától számitandó 90 évre terjed; annálfogva az engedélyezett összes vonalokon 1957-ik évben fog elenyészni. Ezen vonalak az engedély-okmányban következő rendben vannak felsorolva: a) Dehreczentől Szatmár-Németin és Tekeházán át Szigetig; b) Tekeházától Csapon át Kassáig. c) a b) alatti vonalhói kiágazva S.-A.-Ujhelytöl Zomborig. d) a b) alatti vonalból kiágazva Munkácsig. Az engedély-okmány által a vállalatnak adott lényegesebb kedvezmények következők: A fentohh elősorolt vonalak után, az egyes vonalrészek megnyitásától számítandó 36,600 frt évi tiszta jövedelemnek és 500 frt