Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Hajózási vállalatok - XXXI. Ferencz-csatorna-társulat

Forenczcsatorna-táreulat. 523 és a csatorna érintett fogyatkozásainak orvoslására czélzó egyéb javaslatok fölött. A Dunánál létezett baj orvoslására vonatkozó két tervezet közül, melyek egyike a csatornának Bajáig való meghosszabbítását, másika a Battináig czélzott rövidebb vonalat tárgyazá — a Dunának ezen utóbbi pontnál létező szabályszerű szelvénye és az új zsilipnek biztositott álláspontja miatt — az utóbbi választatott és az új zsilipnek Battina átellenében való épitése határoztatott el. Már 1846-ban vétettek foganatba ezen munkálatok, de az 1848—1849-iki harczi események folytán megszakasztattak és csak az 1850-töl 1854-ig terjedő időszakban fejeztettek be a FerenczJózsef-zsilip végrehajtott fölépítésével. A zombori kincstári jószág-igazgatóság alatt 1842-től 1846-ig a legszükségesebb föntartási munkákon kivlil az épitkezési szakban mi lényeges sem történt, hanem az előbbi szokásos eljárás szerint épen csak a legroszabb állapotban levő tárgyak állíttattak helyre. 1848—1849-ben mi sem történhetett, úgy, hogy 1850-ben mind a zsilipek, mind a mederkotró-gépek igen rosz karban találtattak. 1851-ik évben, midőn ez intézet műszaki vezetése az országos építészeti hatóságra szállott, és a csatorna a vizépitészeti alapból adakozóbban javadalmaztatott, kétségkívül vidorabb épitkezési élet keletkezett és sok tétetett a csatorna helyreállítására. Az 1851 -tői 1861-dik év végéig terjedő 10 évi időszakban csak új építményekre o. ó 1.281,813 frt a létező műtárgyaknak föntartására pedig 433,342 » Összesen tehát . . 1.715,155 frt fordíttatott, melyből a csatorna meghosszabbítására és a FerenezJózsef-zsilip építésére és biztosítására 988,000 frt esett. 1862-töl 1868-ig a csatorna saját jövedelméből az állam részéről való minden segélyzés nélkül tartatott fönn. A folytonosan vízhiányban szenvedő állapoton gyökeresen segitve nem lévén, a Tiszáról jövő hajók kimaradása folytán az átviteli kereskedés teljes hanyatlásnak indult. Az 1794-ben kelt szabadalom értelmében a csatornán fizetendő teherdíj (vizivám, péage) mázsa- és mértföldenként '/a bécsi értékű krajezárban állapíttatott meg oly módon, bogy a társaság ezen díjszabást lejebb szállíthatja ugyan, de kénye-kedve szerint soha föl nem emelheti. Ezen díjfizetésért a társulat a hajóvontatást is saját vonómarháival tartozott eszközöltetni. A papírpénz értékének leszállása után 1811-ben megengedtetett a társulatnak, az árfolyam csökkenése arányában a teherdijat is % krról 1 krra bécsi értékben fölemelni. — De néhány év múlva már, a közlekedés élénkítése czéljából, érdekében valónak találta a társulat az emiitett 1 krnyi vámfizetést különféle leengedések által ismét lejebb szállítani. A rakmánysúly meghatározásánál a hajósok bemondásai, kétes esetekben más bajókkal való összehasonlítás és kivételesen tömör-