Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XVIII. Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasút

436 Cs. kir. s/ab. kassa-oderbergi vasut-társulat. mad 1874 első felében, a maradék pedig az 1874. év végéig lesz megfizetendő, mely kárpótlási összegből azonban a társulatnak az épitési fővállalat iránt fennálló, még ki nem egyenlített, vagy más módon nem biztosított követeléseinek fedezésére szükséges összegek visszatartatnak. Ennek ellenében az épitési fővállalat lemond minden további igényekről, melyeket a kassa-oderbergi vasútnak — ide értve a kassai pályaudvart is — kiépítése és felszerelése alkalmából akár mint szenvedett károk megtérítését, akár mint a teljesített munkatöbbletért járó fizetést támaszthatna. Ezen egyezségi ajánlat azon határozott kikötéssel tétetett, hogy ebből az épitési fővállalat követeléseinek a társulat által való kötelező elismerése semmiképen sem következtethető. Az épitési fővállalat, ezen egyezségi ajánlatot elfogadta, az egyezséget azonban attól tette függővé, bogy ez még az 1873. évben tartandó közgyűlés által hagyassák helyben s kinyilatkoztatta, bogy ellenkező esetben az egyezséget magára nézve kötelezőnek többé nem tartaná s jogait maga útján érvényesítené. Az egyezkedési tárgyalások ezen eredményéről a tényállás részletes előadása mellett jelentés tétetett a m. kir. közlekedési ministeriumnak s az e részbeni beadványban különösen kiemeltetett, hogy a panaszolt kár okait tekintve, a kérdéses kárpótlásnak tetemes része az országos kincstárt terhelné ugyan, hogy azonban a társulat — tekintettel arra, miszerint az épitési fővállalat követeléseivel csakis ellene lép fel s bírói úton is csak ellene támaszthat keresetet, a midőn is az országos kincstárt szavatoskóut beidézni volna kénytelen — a kárpótlást saját terhére eszközölni s ezzel a perlekedést elkerülni kész volna, ha ennek ellenében a m. kir. kormány megengedi, bogy a társulat az ehez szükséges összeg fedezése czéljából évi járadék fizetése útján törlesztendő kölcsönt vegyen fel s ennek évenkénti kamatját és törlesztési hányadát az üzletszámlában felszámítsa. Minthogy azonban az épitési fő vállalattal kötött egyezség elfogadása záros batáridőhöz köttetett s az igazgató-tanács nem vélvén bevávaudónak a kormány határozatát, az 1873. évi junius hó 29-én tartott közgyűlésen javaslatba hozta a fővállalattal megkötött egyezség jóváhagyását, mely közgyűlés fel is hatalmazta az igazgatótanácsot, bogy a társulat jogainak az államkincstár irányában való fenntartása mellett az épitési fővállalattal egyezségre lépjen, melynek értelmében a fővállalat 4.600,000 frt átalános kárpótlási összegért minden igényeiről, melyet a vasut építése és fölszerelése alkalmából szenvedett károk és teljesített munkatöbbletek czímén támaszthatna, lemond; illetve, a mennyiben igénye az államkincstár ellenében állana fenn, azt teljes Összegében a társaságnak engedményezi. A kormány e közben behatóan megvizsgálván a kárp ótlás igényeket, azokat 2.118,564 frt erejéig figyelembe veendőnek találta s a kérdések rendezése végett átirt a cs. k. kormányhoz, mely oda, nyilatkozott, bogy a kárpótlás megszavazása tisztán a társulat belügyének tekintendő, kijelentvén egyúttal, liogy a cs. k. kormány