Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XVIII. Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasút

Cs. kir. szab. kaSsa-oclcrborgi vasut-társulat. 437 maga részéről az üzleti számla e czimeu való mcgterheltetésének bclyt nem adhat. — Ennek folytán a magyar kormány, a fennebbi közgyűlési határozatra vonatkozólag arról értesítette az igazgatótanácsot, hogy csakis a magyar vonal tekintetében hajlandó egyes czimekre nézve engedményekre; ellenben az osztrák vonalat illetőleg a társulat az osztrák kormányhoz forduljon. Az igazgató-tanács azonban újabban is az egész kárpótlási összeg figyelembe vételéhez s garantialis viszonyának közösségéből folyólag az egész pályát érdeklő kárpótlási kérdés együttes tárgyalásához ragaszkodott; e közben pedig az esedékes kárpótlási részleteket váltókkal fedezte. — Az igazgató-tanács e mellett azon ajánlatot tette a kormánynak, hogy, habár a kár okainak mivolta szerint a fizetendő kártérítés nagyobb része a kormányt terhelné, mégis, tekintettel arra, bogy a fővállalat csakis a társulat ellen érvényesíti igényeit s birói uton is csak a társulat ellen pörölhetne, mely esetben kényszerítve lenne a kormányt szavatolásra beidéztetni: az igazgató-tanács hajlandó volna a kártérítést egészen a társulat terhére átvállalni s ez által a pörlekedésnck elejét venni, ha a ministerium a szükséges tőke megszerzésére egy törlesztési kölcsön felvételét, s c kölcsön kamat- és törlesztési részleteinek az lizleti számlába való foglalását engedélyezné. Az igazgató-tanács ezen beadványára a közmunka- és közlekedési magyar kir. minister ur 1873. évi deczember bó 19-dikén válaszul azt adta, bogy a kormányosak méltányossági alapon járulhat a közgyűlés által megszavazott 4.600,000 forint részbeni külön biztosításához, mely alapon e hozzájárulási összeget, a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett, a magyar kir. pénzügyministerrel egyetértőleg, 922,215 forintban állapította meg oly kikötéssel, hogy az üzleti deficit mellőzése érdekében, az Uzletszámla megfelelő terbeltetésc az egész törlesztési időre aránylagosan lenne felosztandó. Az igazgató-tanács a kincstár hozzájárulásának ezen összegét s módozatát megfelelőnek egyátalában nem találván, szóbeli uton újabb előterjesztéseket tett, s arra indította a két állani kormányait, hogy azok az építésből származó kárpótlási igényeket bizottsági tárgyalás alá vették. Ezen említett bizottság azon javaslatot tette, miszerint a magyar kormány 1.500,000 frt, az osztrák kormány pedig 500,000 frt cífectiv tőkének megfelelő garantiát vállaljon a társulat javára követelésének kiegyenlítése fejében. Ezen közleménynyel szemben az igazgató-tanács 1875. ápril 18-káu újabb előterjesztést tett a közmunka- és köiilekedési magyar kir. minister úrhoz, melyben kijelentette, bogy a társulat kártérítési igényeinek kielégítésére ez újabb ajánlatot sem tartja elfogadhatónak, s a maga részéről ez ügynek kiegyenlítésére két alternativ indítványt tett. Ezen indítványok egyike szerint a kincstár a fővállalat kielégítésére szükséges egész összegnek kamatozását s törlesztését a biztosított tiszta jövedelem aránylagos felemelése által magára vállalná; ezzel szemben pedig a társulat a kincstár eddigi s ezeutúli kamat-előlegezései után 4% helyett 8%-ot fizetett volna a kincstárnak. A második alternativa abból állott, bogy a kormány a bizottság által