Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Közös vasutak - XVIII. Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasút
Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasut-társulat. 4?35 vont maga után. — A fövállalat végre eddig nem dijazott munkálatokért késedelmi kamatok czimén számított fel bizonyos összeget. Ezen követeléseinek támogatásául az épitési fövállalat felhozta, bogy a pálya építésére és felszerelésére az engedélyezés alkalmával kiszámított 30.000,000 frtnyi összeg csak az engedélyeseknek az épités kivitelére vonatkozólag engedett könnyebbségek tekintetbe vételével állapíttatott meg, s hogy még ezen összeg is a fövállalat által a pénzbeszerzés kedveért a Riehe testvéreknek engedett rabatt levonása folytán 33.250,00 frtra szállott le. Az épitési fövállalat úgy vélekedett, hogy ha az eredeti épitési összeg az engedély keltekor fennállott árviszonyoknak meg is felelt volna: annyi mégis bizonyos, hogy ezen összeg nem felelt meg azon épitési viszonyoknak, melyek az ö hibájukon kiviil bosszúra nyúlt épités ideje alatt beállottak s hogy az annál kevésbé lehetett elégséges, miután az 1869. ápril 21-én kelt jegyzőkönyvhöz csatolt, az engedélyokmányt a pálya építésének kivitele tárgyában kiegészítő határozmányok, melyek e pályának sokkal szilárdabb épitését czélozták, súlyosabb feladatot róttak a fő vállalatra és tetemesen több kiadást igényeltek, mely kiadások az épitési alap megállapításánál sem eredetileg, sem később számba véve nem lettek. Ilynemú határozmány volt szerinte az, mely szerint a voual Ruttka és Teschen közt akként volt megváltoztatandó, hogy cslietöleg egy második vágány is alkalmaztathassák, a nélkül, bogy a fennálló építményeket cl kellene távolítani; ilyen az, melylycl nagyobb súlyú sinek alkalmazása lett elrendelve; hogy Ruttka és a határszél között fahidak helyett vashidakat kellett a fövállalatuak építeni, s bogy a még be nem fejezett vagy épülőfélben levő épületeket, az árúraktárak kivételével, kőből vagy téglából kellett építenie. Az épitési fövállalat beadványában végül még azt is kéré tekintetbe vétetni, bogy a legnehezebb viszonyok daczára egész erejéből mindenkor azon volt, bogy kötelezettségeinek teljes mértékben megfeleljen, s bogy ezeu igyekezete következtében minden egyes vonalrész a mútau-rendőri bejárásoknál s a felülvizsgálatok alkalmával a szakértők véleménye szeriut valóban minden méltányos igénynek megfelelt. Az igazgató-tauács behatóan tanulmányozván az épitési fövállalat kárpótlási igényeit, ez uton azon meggyőződésre jutott, hogy egy e tárgybeli per kimenetele legalább is kétséges volna, miért is az épitési fővállalattal egyezkedési tárgyalásokba bocsátkozott. A hosszabb ideig tartott egyezkedési tárgyalásoknak eredménye az volt, hogy az épitési fövállalat barátságos egyezség esetében követeléseit tetemesen leszállítani késznek nyilatkozott. Erre az igazgató-tauács az épitési fővállalatnak következő egyezségi ajánlatot tett: A társulat az épitési fövállalatuak a kassa-oderbergi vaspálya épitésénél felmerült károk és a szolgáltatott munkatöbblet megtérítése fejében, mint átalános kárpótlási összeget 4.600,000 forintot o. é. lizet, melyből egy harmad még az 1873. év folytán, a második har28*
