Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

X. Az üzemi berendezések kialakulása és a sorozatgyártás kifejlesztése 1903–1951 között 46

42. ábra. „T 22" mintájú „Túrán" harckocsi (1943) elrendezéssel kombinált hajtóművel voltak ellátva, amelyek pneumatikus rendszerű kapcsolása — beleértve az előre- és hátramenetet, valamint a fékállásokat — központilag volt kezelhető. Ugyanígy volt szabályozható a mangánacélból készült lánctalpak be- és kikapcsolása aszerint, hogy a harckocsinak egyenes vonalban vagy szükség esetén élesen kellett megfordulnia. Ezen típusnak egyik különlegessége volt, hogy kormányműve lehetővé tette a folyamatos ívben való haladást is. A harckocsi üzemi súlya 22, illetve 26 tonna volt aszerint, hogy milyen méretű löveggel, illetve annak megfelelő vastagságú páncélzattal bírt. Sebessége 2,5 km/h terepjárástól 40—50 km/h országúti sebességig terjedt; kapaszkodóképessége 45° volt. Ezen egységekből (42. ábra) az 1944 tavaszán bekövetkezett súlyos légitámadásig két sorozatban közel 120 db készült el. Ki kell emelni azt a körülményt, hogy egy ,,Túrán" harckocsi gyártási munkálatai és anyagszükséglete közel hét darab teherkocsiéval voJt azonos. Következésképpen a tehergépkocsik gyártása ezen okból nagymértékben visszaesett. X. AZ ÜZEMI BERENDEZÉSEK KIALAKULÁSA ÉS A SOROZATGYÁRTÁS KIFEJLESZTÉSE 1903—1951 KÖZÖTT Az 1903. évben megkezdett gépkocsigyártás a gyáralapító Léderer szeszgyár közvetlen közelében levő, kb. 3000 m

2 területű épületcsarnokokban indult meg, amelyek a Waggongyár akkori legkorszerűbb épületei voltak. A műhelyek beosztása két fő részre tagozódott. Első felük a forgácsoló, illetve megmunkáló gépek, valamint az üzem és a szerkesztési irodák részére volt fenntartva, míg a második rész két párhuzamos hajóban a lakatos szereidé (motorok, hajtóművek, mellső és hátsó ten46