Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

X. Az üzemi berendezések kialakulása és a sorozatgyártás kifejlesztése 1903–1951 között 46

gelyek stb.), illetve az alvázak összeállítására szolgált. Az alvázakat készre szerelő csarnok teljes hosszában 5 tonnás futódaru állt rendelkezésre. A készre szerelt motorokat 10 órán át transzmisszióról hidegen futtatták, majd lefékezték őket és bemérték fogyasztásukat. A lefékezett motoroknál megfelelő fékjegyzőkönyvek készültek. Ezt követően a motorokat a befuttatott sebességváltókkal, mellső és hátsó futóművekkel, az ugyanezen műhelyben összeállított alvázba építették be, a hordrugók egyidejű bekötésével. Az így készre szerelt komplett alvázakkal, próba vezetőfülkével és a teherbírásnak megfelelő súlyokkal ellátott felépítménnyel, 100—150 km-es úton futópróbát tartottak. Mind a motorokhoz, mind pedig a hajtóművek megmunkálásához szükséges különleges szerszámgépek — mint hengercsiszoló, honilokfogaskerék-maró és kúpkerékfogazó, vertikális és horizontális maró- és fúrógépek, valamint kellő pontosságú esztergák és köszörűgépek — már az első gyártási időszakban kellő mennyiségben és teljesítőképességgel rendelkezésre állottak. Tehát az alkatrészek megmunkálása, a fogaskerekek előállítása, hőkezelése és csiszolása más vállalatoktól függetlenül, túlnyomórészt a gyár saját üzemében történt. Az első 10—12 évi időszakban a kezdő nyolcvanas munkáslétszám 150-re emelkedett, amelyben azonban festők, asztalosok nem szerepeltek, minthogy ezeket a munkákat abban az időben a vagongyártó üzem megfelelő műhelyeiben végezték el. A forgácsoló-, valamint a lakatos- és szerelőműhelyekben két művezető felügyelete alatt folytak a munkák, természetesen megfelelő számú csoportvezető bevonásával. Az osztályvezető mérnök mellett egy beosztott mérnök és két adminisztratív munkaerő dolgozott. Ezenkívül a szerkesztési irodában, az anyagbeszerzési és kalkulációs osztályon a szükséghez mérten megfelelő létszámú munkaerőt foglalkoztattak. A II. fejezetben ismertetett PRÁGA—RÁBA licencszerződés alá tartozó gépkocsik nagyobb mennyiségű gyártása és a bekövetkezett háborús fejlemények folytán szükségessé vált rövid határidők betartása érdekében az ismertetett berendezéseket, szerszámgépeket, műhelycsarnokokat — és főként a munkáslétszámot — megfelelően ki kellett egészíteni. Így 1918-ig a megmunkálóműhely újabb kúp- és homlokfogaskerékfogazó gépet, vízszintes hengercsiszolót, több köszörű- és marógépet, sugár- és oszlopfúrógépet, fél- és egész automatákat, revolvereszterga-padokat, ékhoronyhúzó gépet, csúcs nélküli csiszológépet stb. is kapott, úgyhogy a szerszámgépek mennyisége közel 70 darabra emelkedett. Ugyanakkor a fékteremben egy elektromos (Lewy) és egy vízféket is üzembe helyeztek. Tekintettel arra, hogy az osztály terhelése időközönként — főleg a gépműhelyben — néha három műszak alkalmazását is szükségessé tette, összlétszáma az első világháború végén közel 300-ra emelkedett; ezenkívül külön művezető irányításával megindult a karosszériagyártás is. Itt nemcsak teher-, hanem személygépkocsi felépítményeket is gyártottak. így a létszám még további 60 fővel emelkedett. Természetszerűleg a műszaki létszám is — mind a szerkesztésben, mind a gyártáselőkészítő irodákban — ennek megfelelően növekedett. 47