Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

II. Az 1912—1927. évek között „Prága” licenc alapján épített „Rába” gépkocsik és más gyártmányok kialakítása 9

döntő fontosságú szereppel bírt, hogy egyrészt az akkori közös hadvezetés a Monarchia területén a műszakilag domináló cseh befolyás alá került, másrészt, hogy a PRÁGA gyár és az osztrák érdekeltségű Waggongyar pénzügyi kapcsolata előnyösebb légkörben alakulhatott ki. Ezen járóképes gépkocsialváznál az alacsony fordulatszámú, négyhengeres, dekompresszorral és regulátorral ellátott motor, valamint a lendítőkerékre felerősített lamellás kapcsolómű és a különálló négyfokozatú kulisszakapcsolású sebességváltó az acéllemezből melegen sajtolt keret póttartóira volt építve. A könnyűfém öntésű felső motorházban a hajtómű (forgattyús és bütykös tengely, vezérmű), míg az olajteknőként kiképzett alsórészben a fogaskerékrendszerű olajszivattyú és -szűrő volt beépítve. A kúpkerék differenciál szükség szerint kiiktatható volt, és a féltengelyei végére erősített, 12—19 fogszámig cserélhető lánckerekek, illetve görgős láncok segítségével hajtotta a hátsó tengely bronzperselyezésű, üreges kerekeit. A tolóerőt utánállítható láncfeszítő vitte át a főtartókra, miáltal a hordrugók a hosszirányú igénybevételtől mentesültek. A lábfék külső pofákkal a sebességváltó és a differenciál közötti fékdobra, a belső pofás kézifék a hátsó kerekeket meghajtó lánckoszorú fékdobjaira hatott. A hátsó tengelyen egy oldalkihajlástól mentesített hegytám volt felszerelve. A mellső ököltengely gömbcsuklói nyomtáv- és tolórudazattal voltak a bal oldalt felerősített csavarorsós kormányművel összekötve. A hossztartók mindkét végükön vontatóhorgokkal voltak ellátva; ezenkívül a hátsó kereszttartóra volt felszerelve a 3—5 tonna teherbírású pótkocsik vontatására alkalmas rugós vonókészülék. Az alváz általános elrendezési rajzát a 3. ábra tünteti fel. 3. ábra. „Rába V" típusú tehergépkocsi-alváz (1913) 10