Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

II. Az 1912—1927. évek között „Prága” licenc alapján épített „Rába” gépkocsik és más gyártmányok kialakítása 9

4. ábra „Rába V" típusú 5 tonnás tehergépkocsi (1916) Az ismertetett önjáró alvázat 1913. évben mint polgári, ún. szubvencionált típust, a gyár nyitott vezetőüléssel, kifeszíthető és összehajtható impregnált vászontetővel készítette. A jármű különálló kocsiszekrénye lehajtható és kiemelhető oldal- és hátfalakkal, feltűzhető magasítással és ívekre feszíthető ponyvával bírt. Műszaki adatait a típustáblázat 3. rovata tartalmazza. A komplett gépkocsi világítására az első világháború végéig acetilén, illetve petróleum, majd azt követően Bosch rendszerű elektromos berendezés szolgált. A szabványos felépítésű teherkocsit a 4. ábra tünteti fel. A normál tehergépkocsik önjáró alvázai később mint különleges célú szállítóberendezések is jól beváltak. Ezeknél a vezetőfülke fix tetővel, oldalfalakkal és szélvédőkkel volt kiképezve, míg a szekrényeket kézihajtású, Ochsner rendszerű vagy fogasrúdemelős oldalbillenős berendezéssel, főként útépítésnél használták. Ugyancsak jól beváltak mint két- és háromrészes, 5000 literes tartálykocsik, továbbá mint 4500 literes locsolóautók, amelyek kívánság szerint vagy a vezetőülés mellől, vagy a tartály végén beépített ülésből voltak szabályozhatók. A locsolási szélességet a gravitációs esésen kívül ezen típusoknál még redukciós szelepek beiktatása mellett a kipufogó gáz nyomásával lehetett fokozni. 1918-ban Győr város részére 2 db ,,V" alvázra épített, 1200 literes, 8—10 atm nyomású tűzoltó szerkocsi készült, amelyekben a Knaust gyártmányú centrifugális tűzoltószivattyúk a motorról, illetve a sebességváltóról meghajtva, az alváz végébe voltak beépítve. A szerkocsi felépítménye 11 •