Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

II. Az 1912—1927. évek között „Prága” licenc alapján épített „Rába” gépkocsik és más gyártmányok kialakítása 9

2. ábra. Csonka-féle postakocsi alváz (1908) irányításában. Bálint igazgató ugyanis 1908-ban a gyártól megvált és Schermer Artúr műszaki igazgató lépett a helyébe. Az önjáró alvázak motorjai, hajtóművei stb. — a Bosch gyújtókészülékek, a golyóscsapágyak és méhkashűtők kivételével — teljesen magyar eredetűek voltak. E gépkocsik műszaki adatait a típustáblázat 2. rovata tartalmazza. Az alvázat a 2. ábra tünteti fel. A kocsik jó minőségét bizonyítja az a körülmény, hogy három évtized múlva, több százezer kilométer városi üzemű teljesítmény után is használatban voltak. II. AZ 1912—1927. ÉVEK KÖZÖTT „PRÁGA"-LICENC ALAPJÁN ÉPÍTETT „RÁBA" GÉPKOCSIK ÉS MÁS GYÁRTMÁNYOK KIALAKÍTÁSA Az 1912. évben indultak meg a PRÁGA (PRAHA) gyárral a gépkocsigyártás fokozottabb fejlesztése érdekében a licenc-tárgyalások. A szerződés létrejötte után — elsősorban az akkori katonai kívánságra, valamint a hazai szükségletek sürgős kielégítése céljából — a „V" típusú tehergépkocsik gyártására került sor. Ezeket a gépkocsikat a PRÁGA már évek óta gyártotta, és mind szerkezet, mind üzemelés és teljesítmény szempontjából kielégítették elsősorban a katonai követelményeket, és nem utolsósorban a polgári igényeket is. Következésképpen a „V" típusú PRÁGA és Rába tehergépkocsik mmt szubvencionált egységek kerültek forgalomba. Az első világháború kitörésének időpontjáig a fenti körülmény lehetővé tette ezen gépkocsik akkori viszonyokhoz képest gyors elterjedését a gazdasági életben. Ezen típus hazai gyártásának elrendelésénél az a két körülmény is 9