Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

II. A földalatti vasút terve és építése - Pálya, magasépítmények, biztosítóberendezés

7

. ábra. A Deák téri lejárócsarnok sebb lejáróházat Schickendanz és Herczog tervezte. A 24 m

2 alapterületű lejáróházak oldalait vasvázak közé iktatott színes pirogránit téglákkal díszítették, tetejüket szintén pirogránit lemezekkel fedték. A díszítőelemeket a Zsolnay gyár készítette a peronokat burkoló barna és fehér csempékkel együtt. Az állatkerti megállóhoz és a felszíni végállomáshoz csak 1897-ben készültek védőtetők. A földalatti vasút részvénytársaság 1896 máj. 26-i, 485/F sz. levelében kért engedélyt arra, hogy a felszíni állomások peronjai fölé oszlopokon nyugvó, könnyű, kátránylemezzel fedett fa „védtetőket" állíthassanak fel a közönség védelmére. Ugyanekkor kérték az állatkerti állomásnál létesített ideiglenes fa átjáró-híd utólagos engedélyezését is. A hídra az utólagos jóváhagyást azzal adták meg, hogy a millenniumi kiállítás bezárása után, az eredeti előírásoknak megfelelően azt vasszerkezetű állandó híddal kell felcserélni. Az előírás szerint három gyalogátjárót kellett volna létesíteni, ebből elkészült a Wünsch Róbert szabadalmazott rendszere szerint épített vasbeton gyaloghíd (íveinek támköze 10,6 m, szélessége 2,6 m, közlekedésre szolgáló szélessége 2 m, az Állatkert felől egykarú, a tó felől kétkarú lépcsős feljáróval, architektúráját Brüggemann György tervezte) és az ideiglenes faátjáró. A harmadik hidat az eredetileg a Nádor-szigetre tervezett artézi fürdő megközelítésére szánták, de a fürdő helyének megváltoztatása feleslegessé tette a híd megépítését.