Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

II. A földalatti vasút terve és építése - Pálya, magasépítmények, biztosítóberendezés

A védtetők felállítása kapcsán került sor a városligeti végállomáson a pénztárnál terelő korlát felszerelésére is. Az állatkerti állomásnál ugyancsak 1897-ben kívántak harmadik peront építeni, hogy az Ősbudavárat

33 látogató közönségnek ne kelljen az átjáró hídon közlekednie. Ezzel kapcsolatban járultak hozzá a hatóságok a vasút vezetőinek ahhoz a kéréséhez is, hogy este 9 óra után a földalatti vasút csak az Állatkertig közlekedjen. Megjegyzendő, hogy az említett fa védtetőkre is csak ideiglenes engedélyt adtak ki a hatóságok, öt éven belül azokat vasszerkezetű díszes csarnokokra kellett volna kicserélni. A pálya elzárására a felszíni szakaszon 758 m léckerítést készítettek, az alagúti bevágás támfalán díszes vaskorlátot helyeztek el. A léckerítés mentén a millenniumi kiállítás bezárása után sövény ültetését tervezték. A vasút Siemens—Halske rendszerű biztosítóberendezése korának legmodernebb ilyen berendezése volt, amely automatikusan működő fényjelzővel biztosította, hogy a kocsik egymást csak állomás távolságban követhessék. Az állomásról kiinduló kocsi forgóvázán 8. ábra. A Brüggemann-féle lejárócsarnokok terve 33. Ősbudavára az ezredévi kiállításkor létesült, a mai Vidám Parkhoz hasonló szórakozó hely, különböző látványosságokkal és mulatókkal