Mináry József: A Magyar Közlekedési Múzeum mozdonymodell gyűjteménye (A Közlekedési Múzeum Közleményei 2. Budapest, 1965)

donymodellek pedig i : 20 léptékűek voltak. Tulajdonképpen e kétféle méretarány között kellett választani. Az 1896. évi millenniumi kiállításra épített mozdonymodelleknél a szerkezeti hűség legfőbb követelménynek számított. Akik a modelleket gyártották, foglalkozásukból eredően kényesek voltak a szerkezeti és kiviteli hűségre, s minden törekvésük az volt, hogy azok méreteiken kívül semmiben sem különbözzenek az eredeti mozdonyoktól. Következésképpen a gépészeti gyakorlatban szokatlan 1 : 4 méretarány helyett, az 1 : 5 méretarányt választották, mely a „Derű" mozdonymodell arányaihoz nagyon közel áll. MÁV I. osztályú 6 pályaszámú, majd 2$g,oo6 számú gyorsvonatú mozdony és szerkocsi modellje Nem lehet kétséges, hogy az egységes léptékben készült modellgyűjtemény még a szakember részére is megkönnyíti az egymásközti összehasonlításokat, sőt a laikusnak is érzékelhetővé teszi a típuskülönbségeket, vagy a fejlesztés fokozatait. Ez könnyen belátható abból, hogy a mozdonyszerkesztők a mozdonyszerkesztési szelvény magassági méretét, ha nem is merítették ki egészen, de az azt megközelítő kémény felső széléig mért méretben nagyon nagy ingadozások nincsenek, legalábbis nem akkorák, hogy a különbségek a léptékben készült modelleken szembetűnők lehetnének. Tehát az egymás mellé állított modellek említett mérete az a hosszegység, amellyel a szemmérték - tudat alatt - a hosszúságokat, távolságokat, átmérőket becsüli. Ha viszont a kisebb méretarányban készült modelleket helyezzük el a nagyobbak közé, akkor a becslés zavarttá, megbízhatatlanná lesz. A millenniumi kiállításra 18 mozdonymodell készült, amelyeket úgy választottak meg, hogy azok a magyar vasút 50 éves mozdonyüzemi múltjának mozdony-