Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

V. A „lebegő kerék” és lebegő kísérletek 30

V. A „LEBEGŐ KERÉK" ÉS „LEBEGŐ" KÍSÉRLETEK Furcsa szeszélye a sorsnak, hogy mire a LEBEGŐ SZÁRNY-ra a szabadalmat megkapta, Martin lényegében már feladta a klasszikus ornitopter elvet, azaz a szárnyfelületeknek a madárszárnyakéhoz hasonló — oszcilláló — lengő mozgással való alkalmazásának a gondolatát. Ennek történetét így mondja el: „Még 1891-ben tettem egy fel és alá oszcilláló szárnykészülékkel kísérletet; az első 64 cm-nyi sugarú szárny huszonnégy másodpercenkénti csapásoknál letört, az oszcilláló tömeg nem volt képes a fejlődő tehetetlenségi nyomatékot kitartani, erősebb szerkezetnél a tehetetlenségi nyomaték megint annyira megnövekedett, hogy kénytelen voltam az oszcilláló szárny eszméjét a tehetetlenség okozta munkavesztességek miatt elejteni. A kísérlet oszcilláló szárnyakkal nem sikerülvén, átláttam, hogy a szárnycsapásonként meg-megújuló veszteségek kikerülésére okvetlenül szükséges, hogy az oszcilláló mozgást folytonos körforgással pótoljam. Ezt elértem olyan szerkezettel, melynél a folytonos körben forgatott szárny a körútjának csak bizonyos <p szögterén belül marad kifeszítve, a körpálya többi (360—cp szögtérnyi) részén pedig, be van vonva. A végre a körben forgó szárny oldala mellé egy igazító készüléket alkalmaztam, mely a szögtérre lépő szárnyat kifeszíti, ellenben az abból kilépőt bevonja. És mivel a körben körülvezetett szárny, ha a szögtérben mozog, mely csak kicsiny lehet, azt sokkal hamarább át fogja futni, mint a nálánál nagyobb 360—cp szögtért, nehogy a szárny aktív működésére követendő szünetelés a lebegést a sohasem szünetelő gravitáció negatív hatása miatt meghiúsítsa, szükséges, hogy a dolgozó szárny tengelye egy másik hasonló alakú szárnyat kapjon, mely, amazt felváltja, mihelyt a szögtért elhagyja. S mivel szükséges, ha e második szárny a tért elhagyja, hogy egy harmadik azt pótolja, s így folytatva egy negyedik a bevonuló harmadikat: kevés meggondolás után, a lapátkerék eszméje előtt állunk. A szárnyak t. i. nem egyebek, mint a kerék kerületében körbeállított lapátok" (42). A merev csapkodó szárnyakra vonatkozó számításait az új elgondolásnak megfelelően felülvizsgálta, és „formuláit" a folytonos körforgást végző lapátkerék megoldásra alakította át. Á „lapátkerék" kifejezést más, megfelelőbb fogalom híján használta. Szerkezete ugyanis csak annyiban hasonlítható a lapátkerékhez, hogy nyugvó állapotban, valóban egy közös tengely körül elhelyezkedő „lapátokból" álló rend,50