Jankó Béla: A gőzhajózás kezdete a Dunán, „Carolina”, az első gőzhajó (A Közlekedési Múzeum Füzetei 2., 1967)
Bernhard Antal kiváltságot kap gőzhajózásra 12
készülésére. Erre azt az ígéretet tette, mindent meg fog tenvi, hogy a hajó legkésőbb délután megkezdhesse útját. Szeptember 16. Az utazásra minden előkészítve, du. 4 órakor a pesti mészárszék közelében a hajóhíd alatt Bernhard gőzhajójához kapcsolva a teherhajót, a híd fölött álló Szt. János kápolnához vitte, ahol az alulírott bizottság i li5-kor megtekintve a teherhajót, felszállt az útra. A teherhajó 30 öl kötéllel volt a gőzhajóhoz kötve, gerendákkal volt fedve, két helyiségre osztva; hossza 97 i / 2 láb, szélessége középen n láb, a hasznos terhe a következő volt: a) a Bécsbe szánt kőszén 270 pozsonyi mérő, halmokba rakva és hordóba, a megejtett próba szerint még 118 font, tehát összesen b) a gőzgép számára tárolt kőszén 50 pozsonyi mérőre becsülve c) a gőzhajó kiegyensúlyozására 90 ágyúgolyó, egyenként 105 font, összesen d) a hajó személyzete 15 fő, két horgony, a hajó használatára szánton kívül két öl fa a Tatáról beszerzett, nem elég jó minőségű kőszén hatásának fokozására, amelyet így is sok mérföldön át hoztak, azután a királyi biztos kocsija s egyéb teher és áru, összesen mindössze A. teherhajón tehát, amelyet a gőzhajó vontatott, 342 mázsával volt több az előírt tehernél. Az utazás minden más erő nélkül, csupán gőzzel, a Duna közepesnél magasabb vízállásánál, szemben a folyással a következőképpen folyt le: Ugyanazon a szeptember 16-i napon, egyenletes mozgással, amelyet ccak a hold felkeltének megvárása szakított meg, 7 óra 1 perc alatt a hajó éjfélkor eljutott a szentendrei sziget dunakeszi határához, a település alá. Szeptember 17-én 6 óra 42 perckor elhagyta állomáshelyét, 5 megszaküás nélkül, de mindinkább lassuló mozgással a gödi malom és a Duna partján álló gabonaraktárig jutott, mintegy óra járásnyira Váctól. Itt azonban megállt, erőtlenségről téve tanúságot; kiderült, hogy a kőszén lassan vastag korommal fogta be a kemence tűzterét, és mintegy elzárta az üstttől, a kazántól. Közben azonban lassan, gőzsűrítéssel újra mozogni kezdett, és lassú mozgással 6 óra 38-kor délután elérte Vácot, ahol éjszakázott. Szeptember 18-án a hajó irányával ellentétes erős nyugati szél miatt és a kazánnak a koromtól való megtisztítása céljából egész napon át Vácott vesztegelt. Szeptember 19-én reggel 7 óra 6 perckor Vácot elhagyva, elég gyors menetben még egy órán belül elérkezett a váci felső malmokhoz, innen kezdve gyorsasága megint csökkenni kezdett, úgy hogy a gőzsűrítö dugattyú kikopottsága miatt 9 óra 26 perctől 12 óra 50 percig állt, míg megjavították. Akkor újra megindult, de nem sok szerencséivel, mert az e célra kevésbé alkalmas kőszén korma a' kazánt úgy befogta, hogy hajtóerő alig keletkezeit, s így csak lelassulva tudott továbbhaladni, s Verőcét csak délután 4 óra 26 perckor érte el, ahol a hátralevő nappalt és éjszakát töltötte. Szeptember 20-án a kazánt pihentetni és tisztítani kellett, ezért a hajó csak du. 2 óra 29 perckor tudott Verőcéről elindulni és útját folytatni. Innen kezdve' most már fával tüzelve, oly gyorsan haladt, .hogy 319 mázsa; 59 mázsa; 94 mázsa; 70 mázsa, 542 mázsa 13
