A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Eperjesi László-Dr. Krámli Mihály: Kossuth Lajos és Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnök levelezése a Vukovár -fiumei vasút tárgyában 53

Károlyvárost Fiúméval összekötő Lujza út megépítésére (1803-1809.), amely már szekerekkel is járható volt. A Lujza úton azonban magas útvámot szedtek, ami megdrágította a Fiúméba érkező gabona árát. A Lujza út megépítése hosszú évtizedekre az utolsó Fiúméval kapcsolatos utolsó nagy beruházásnak bizonyult. A napóleoni háborúk lezárulása után a megváltozott bécsi gazdaságpolitika többé nem tartotta összbirodalmi érdeknek Fiume fejlesztését, csak Triesztét, mely kikötő hamarosan látványos fejlődésnek indult. Az Ausztria által favorizált Trieszt az 1840-es évekre átvette Velence korábbi helyét a levantei kereskedelemben. Döntő szerepe volt ebben az 1836-ban alakult Osztrák Lloyd gőzhajózási társaságnak. Annak ellenére, hogy Magyarországnak volt saját tengeri kikötője, a magyar tengeri export és import döntő része az Ausztriához tartozó Trieszten keresztül zajlott. Jól mutatja mindezt, hogy 1827-ben Trieszt behozatali forgalma 24 millió Ft, kiviteli forgalma 12 millió Ft volt, míg Fiuméé csak 0,2 illetve 1,2 millió Ft.

1 A saját tengeri kikötő nemzetgazdasági jelentőségét Magyarország külkereskedelmében a reformkor vezető politikusai is felismerték, akárcsak a város felvirágzását és Trieszt bénító hegemóniája alóli kitörés lehetőségét a Magyarországhoz való tartozástól váró fiumei olasz nemzetiségű kereskedők. A szárazföldi közlekedés nehézségei és magas költségei, valamint a kikötő állapotából fakadó kockázati tényezők azt eredményezték, hogy az eredetileg olcsóbb magyar búza versenyképtelenné vált a nyugat-európai piacokon az orosz búzával szemben. Ennek köszönhetően nem indult be jelentős búzaexport Fiúmén keresztül. Természetesen a kortársak hamarosan felismerték, hogy milyen akadályok tornyosulnak a fiumei kikötőn keresztüli export-import előtt. Az 1820-as évektől kezdve számtalan javaslat tervezet született a közlekedés javítására. Ezek közül feltétlenül említést kell tenni Andrea (Andrija) Adamich kereskedő, Fiume országgyűlési követének 1825-ös 1 Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Budapest, 1982. (a továbbiakban Gergely) 10. o. tervéről, valamint a József nádor által megbízott Franz Rauchmüllernek, a Helytartótanács építési igazgatójának 1828-1829-ben tett vizsgálatairól és javaslatairól.

2 Azt azonban feltétlenül meg kell említeni, hogy a Birodalom más irányú gazdaságpolitikai prioritásai miatt e javaslatok legtöbbször nem találtak támogatásra, és a tervek közül 1848 előtt szinte semmi nem valósult meg. Amint Európában megjelent az új közlekedési eszköz, a vasút, szinte azonnal felmerült a gondolat, hogy a Magyarország és Fiume közötti közlekedés problémáját vasút építésével oldják meg. A magyarországi vasútépítés szükségességét az 1832-1836. évi országgyűlés reformpolitikusai ismerték fel. E törekvés az 1836. évi XXV. törvénycikkben fogalmazódott meg. Az országgyűlés liberális reformpolitikusai az elsőnek megépítendő vasutakat a magyar külkereskedelem szolgálatába kívánták állítani. A törvény az 1825-1827. évi országgyűlési bizottsági javaslatban szereplő 12 fő közút-vonalat jelölte ki vasútvonalnak, kiegészítve a ,,Sziszektől a magyar tengeri révpartokig" vezető vasúttal. A leginkább érintett fiumeiek már 1837-ben egy, a tengerhez vezető vasút tervezéséhez fogtak, ugyanekkor kezdtek Magyarországon a Középponti Vasút gondolatával foglalkozni. A fiumei tervek keresztülhúzása céljából azonban az Udvari Haditanács közbelépett: 1838 tavaszán utasították Kajetan Knezic mérnök őrnagyot, hogy mérje fel egy Sziszektől a Határőrvidéken kérészül a tengerpartra vezető vasút építésének lehetőségét. Knezic elkészítette a terveket, mely vasút és a hegyi szakaszokon út kombinációja volt, Zengg végpontal, de pénz hiányában sohasem valósították meg.

3 2 Uebersicht der dem Ungraisch-Adriatischen Meereshandel dienenden Land und WasserstraBen, und der dazu gehörigen Seehafen. Bearbeitet von Königlich Ungarischen Rath und Landes Ober Bau Direktor (Franz) Rauchmüller von Ehrenstein gelegentlich seiner Localisierung allén baugegnstande in Königlich Ungarischen Küstenlande und in Croatien im Jahre 1829. 3 Prijedlozi i projekti zeljeznickich pruga u Hrvatskoj 18251863. Szerk Bemard Stulli. Zagreb, 1975. (a továbbiakban Prijedlozi) 35. sz. dok. 262-280. o. 54