A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Barkoczi Jolán: Közlekedés az útikönyvekben-útikönyvek közlekedési vállalatok kiadásában 229

Az útikönyvek általában két nagy részre tagolódnak: az egyik, jóval rövidebb rész általános információkat nyújt, a másik tartalmazza az útleírásokat. A bevezető fejezetek az ismertetett vidék természetrajzát, történetét adják. E bevezető fejezetek egyike általában a közlekedés: vasúti díjszabás, autóval való beutazás vámszabályai. Az egyes városok tömegközlekedésének adatai a részletes kalauzban kapnak helyet: a bérkocsik és taxik, a villamos vagy autóbuszvonalak hálózata és gyakran díjszabásuk is. Az adatközlés az egyes városokról; metropolisokról, idegenforgalmi szempontból jelentős városokról szóló útikönyvekben a legrészletesebb. Itt a szállodák, az éttermek, a múzeumok stb. felsorolása és ismertetése, értékelése is megtalálható. A szorosan vett útleírás szerkezete ment át az idők során a legnagyobb változáson: az 1920-as évekig az elrendezésnek szembetűnő formája az, hogy a vasútvonalak mentén ismertetik a látnivalókat. A fejezetek élén e korszakban gyakran a vasúti menetidő is olvasható, és az is, hogy naponta hány vonatpár közlekedik. Az 1920-as évektől az autós turizmus kezd terjedni, ettől kezdve a közutak mentén ismertetik a látnivalókat. A vonattal utazók és az autós turisták szokásai különbözők: „bár a helyszínek, ahol az autós mozog, a látnivalók, a nevezetességek, amelykre kíváncsi, azonosok az „általános" turizmus terepével és célpontjaival, - egészen más a helyszínek megközelítési módja, az utazás dinamizmusa, és ez visszahat a szemléletmódra is A vonaton, autóbuszon mozgó utas, ha eléri a kiválsztott várost, üdülőhelyet, „megül a fészkén", szabadságát többnyire teljes egészében azonos környezetben tölti el; viszonylag kis sugarú körben mozog, s e kört nagyobb mélységig, alaposabban, szemlélődöbben kívánja megismerni sétái során. Az autó azonban akár a pihent paripa, toporzékol alattunk, futni, haladni akar, új meg új benyomások, élmények befogadására csábít. Az autós turista tehát, hogy így fejezzük ki magunkat, nem annyira részleteiben kíváncsi a világra, mint inkább egészében, a jelenségek gyors egymásutánjában, nem vertikálisan, hanem horizontálisan"

2 A 20. század utolsó évtizedeire a közutak „megteltek", és NyugatEurópában ismét gyakori lett az olyan útikönyv, pl.: „USA by Rail", „Eastern Europe by Rail", 2 Radó István: Magyarországi autótúrák. Bp., 1969, Panoráma. 5. p. „Mit der Eisenbahn durch Európa", „Switzerland by Rail"(l. ábra) - amely egy-egy ország vasúthálózatán keresztül ismerteti a turizmus fontos színtereit. 1. ábra Napjainkban megjelent vasúti útikönyv A magyarországi útikönyvekről Magyarország a 19. században a nagy útikönyvkiadók útikönyveiben nem önállóan, hanem a Hachette kiadó Guides-Joanne sorozatában a dunai államokat ismertető kötetében, a Baedekerben az OsztrákMagyar Monarchiát leíró kötetében jelent meg.

3 A 19. századi Magyarországon megjelent útikönyvekben a látnivalókat a vasútvonalakra fűzték 3 États du Danube et des Balkans. Hongrie Méridoinale, Adriatique, Dalmatie. Montenegró. Collecíon des Guides-Joanne. Paris, Hachette, 1888. és Baedeker: Österreich-Ungarn. Leipzig, 1890. 230