A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Soltész József: 200 éves Trevithick gőzmozdonya 193

12. ábra Trevithick forgócsapos vezérművének rajza egy 1803-as stabil gőzgépen Fotó: KM Archívum Először az U alakú lángcsöves kazán nyomáspróbáját végezték el, majd a mozdonyt tesztelték egyre növekvő terheléssel. A kb. 5 tonna tömegű mozdony 10 tonna terhet könnyedén vontatott, a maximális terhelés 25 tonna volt. Egy alkalommal a vasmű tulajdonosának 5 láb (1524 mm) nyomtávolságú lovaskocsiját is hozzácsatolták a mozdonyhoz és a bennülőkkel együtt továbbították a pályán. A kerekek és a sínek közötti adhézió elégnek bizonyult a 25 tonna teher vontatásánál is. A leghíresebb próbamenet 1804 február 21-én történt, amit egy fogadás előzött meg. Sámuel Homfray a Penydarran Vasmű tulajdonosa 500 guineaba fogadott a szomszédos vasmű tulajdonosával, hogy 10 tonna vasat 9 mérföld (15 km ) távolságra gőzmozdonnyal fog elvontatni. A próbameneten Trevithick gőzmozdonya a 10 tonna vason kívül 70 embert is elszállított a nézőközönség közül öt tehervagonban (a teljes vontatott tömeg kb. 25 tonna volt) 9 mérföldre 4 óra 5 perc alatt. Az utazás azért tartott olyan sokáig, mert útközben meg kellett állnia a rossz állapotban lévő pálya miatt. Az akadályokat - űrszelvényben lévő kinőtt fákat és sziklákat - elhárítani. A mozdony maximális sebessége 5 mérföld/óra (8 km/h) volt, de ennél nagyobb sebességre is képes volt, teher nélkül. A híres próbamenetről Terence Cuneo angol vasúti festő készített élethű rekonstrukciós festményt (13. ábra). A képen a mozdony mellett Trevithick látható, az emberekkel teli vagonok mellett pedig egy pályamunkás halad fűrésszel a kezében, hogy elhárítsa az akadályokat. Trevithick mozdonya megnyerte a fogadást és ezzel új korszakot nyitott a világ vasúttörténetében. Ettől a naptól számítjuk a gőzvontatású vasút születését. A Penydarran mozdony 25 évig meghatározta a gőzmozdonyok fejlődését. Trevithick indulhatott volna mozdonyával az 1829-ben tartott Rainhill-i mozdonyversenyen. A lángcsöves kazán, a vízszintes henger elrendezésű nagynyomású gőzgép, a fáradt gőz bevezetése a kéménybe, tápvízelőmelegítés ,- ezekkel a találmányokkal Trevithick messze megelőzte korát. Bebizonyította, hogy a sín és a kerék közötti adhézió elegendő a vasúti vontatáshoz. Sajnos a korabeli öntöttvas sínes felépítményű pályák még nem bírták el az 5 tonna tömegű mozdonyt, a próbák során a sínek sorban eltörtek, ezért a moz202