A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Soltész József: 200 éves Trevithick gőzmozdonya 193

Trevithick vasúti gőzmozdonyai Trevithick figyelme a közúti gőzmozdonyok után a vasút felé fordult, felhasználva azt is, hogy Angliából indult világhódító útjára a vasút. Az első fa nyompályát 1604-ben építették egy Nottingham mellett szénbányában. A lóvontatású fa nyompályák gyorsan elterjedtek a bányavidékeken és az első vasművekben. Az első öntöttvas síneket 1767-ben fektették a Coalbrookdale Vasmű 3 angol láb (914 mm ) nyomtávolságú iparvágányába. Ezek a sínek még közönséges laposvas lemezek voltak és a fa nyompálya erősítésére szolgáltak. A laposvas síneket az 1790-es évektől különböző profilú öntöttvas sínek követték. A Coalbrookdale és a Penydarran Vasmű a Curr féle L alakú szögvas síneket fektette iparvágányaiba. A síneket kőtömbökre fektették, az illesztéseket a kövekbe helyezett fabetétekbe vert sínszögekkel biztosították (10. ábra). A járművek vezetését a szögvas sínek függőleges szára biztosította, ez azzal az előnnyel járt, hogy nem kellett nyomkarimás kerékkel ellátni a kocsikat. A Coalbrookdale Vasmű a vágányait a 3 láb (914 mm) nyomtávolságú bányakocsikra tervezte, míg a Penydarran Vasmű az 5 láb (1524 mm) nyomtávolságú szabványos angol teherszállító kocsikra. A kocsiknál a nyomtávolságot a kerekek külső pereme között mérték, 10. ábra A Pennydarran Vasmű öntöttvas sínes felépítménye 1804-ben Fotó: KM Archívum ezért a szögvas sínek függőleges szárának belső peremei között kisebb érték adódott. A szögvas sínes pályákon a járművekkel kombinált vasúti és közúti szállítást tudtak megvalósítani. A Coalbrookdale Vasmű szögvas felépítményű iparvágánya több mint 150 évig volt használatban. A londoni Science Múzeumban és a berlini Technisches Múzeumban őriznek eredeti síneket és komplett felépítmény részleteket a Coalbrookdale és Penydarran Vasmű iparvágányaiból.

7 Trevithick 1803-1808 között összesen 4 vasúti gőzmozdonyt épített. Az elsőt 1803-ban a Coalbrookdale Vasmű, a másodikat 1803-1804ben a Penydarran Vasmű, a harmadikat 1805-ben a Wylam Szénbánya részére végül a negyediket 1808-ban a londoni bemutató céljából készítette. Valamennyi mozdonyt Trevithick tervezte, az alkatrészeit különböző öntödékben, vasművekben gyártatta és az összeszerelést a helyszínen irányította. Az állógőzgépeket is hasonló módszerrel készítette de Wattal ellentétben nem akart önálló gépgyárat alapítani. Az első vasúti gőzmozdonyt Trevithick a Coalbrookdale Vasmű részére tervezte. A vasművel már régen kapcsolatban állott különböző gőzgép alkatrészek legyártatása ügyében. 1802-ben egy nagynyomású stabil gőzgépet készített a részükre, amelynek mérete és teljesítménye alkalmas volt gőzmozdonynak is. A sikeren felbuzdulva a vasmű elhatározta, hogy gőzmozdonyt készíttet Trevithickkel a 3 láb (914 mm) nyomtávolságú szögvas felépítményű iparvágányaira. A Trevithick által 1803-ban tervezett gőzmozdony fennmaradt jellegrajzát, a londoni Science Múzeumban őrzik. Ezt a rajzot tekinthetjük a világ első vasúti gőzmozdonytervének (1 Lábra). Az M=l: 12 méretarányú rajz egy 3 láb (914 mm) nyomtávolságú fekvő kazános, kéttengelyes, egyhengeres lendítőkerekes gőzmozdonyt ábrázol oldalnézetben és elölnézetben. A gőzhenger vízszintes elrendezésű, az 1802-es szabadalmi rajzhoz és az 1803-as londoni gőzkocsihoz hasonlóan fogaskerék áttétellel hajtja meg a mozdony négy kerekét. A nagyméretű lendítőkerékre az egyhengeres mozdony egyenletes járása miatt volt szükség. Az U alakú lángcsöves hengeres kazán kovácsoltvasból készült 6 atmoszféra gőznyomásra tervezve. 7 A Coalbrookdale és a Penydarran Vasmű szögvas sín felépítményeit Haarmann „Das Eisenbahngleis" című 1891-ben megjelent művében ismerteti. 200