A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bálint Sándor: A Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezete (MATEOSZ) története II. 142

Bálint Sándor A Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezete (MATEOSZ) története II. A MATEOSZ tagságát 1937-ben remény töltötte el, hogy a legfelső vezetés is teljes mértékben rokonszenvezik szövetkezet vezetésével, működésével, gazdasági eredményeivel. Úgyannyira, hogy Bornemisza Géza iparügyi, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter az 1937/38. évi költségvetés parlamenti vitájához szükséges szöveges jelentésében (V. fűzet, 21.p.) többek között a következőket írta: „Kedvező eredményeket értem el a teherautófuvarozás szabályozásával is. A teherautófuvarozás ugyanis egyrészt megszüntette az árrombolást, amely a vasútnál versenytarifákat eredményezett és ezzel hozzájárult a MA V deficitjének emeléséhez, másrészt az autófuvarozást törvényes alapokra helyezte és ezzel a Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezetének létrehozásával (MATEOSZ) a független kisembereknek biztosított megélhetést. A hazai tehrautóforgalom örvendetes fejlődést mutat, amelynek különösen a mezőgazdasági termények és termékek piacra hozatala szempontjából van nagy jelentősége. Ezzel kapcsolatban a forgalom igényeihez mérten a hazai terhergépkocsi gyártás is újból megindulhatott, sőt áttérhetett újabb típusok gyártására is". Gróf Teleki János, a szövetkezet elnöke és a vezetőség e néhány mondatot a legnagyobb dicséretnek tekintették, amit eddig a tárcától kaptak. Az 1936/37. évben nemcsak a MATEOSZ erősödött, gyarapodott az egész ország gazdasága mozgásba lendült. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődését, a bankok pénzforgalmának emelkedését a statisztikák igazolták, a MÁV teljesítménye is több mint 12 százalékkal javult. A személy-és árufuvarozók bizakodva tekintettek a jövőbe. A javuló gazdasági paraméterek, a MATEOSZ gépkocsik növekvő kihasználtsága bizonyos fegyelem-fellazuláshoz vezetett. A MÁV-MATEOSZMAHÁZ (Magyar Vasutak Háztól- Házig Szállítmányozók Országos Egyesülete) által lefedett országrészeken kevésbé, de a többi területen épp a nagyfokú keresletnek tulajdoníthatóan kissé fellazult a gépkocsivezetők adminisztrációs fegyelme, ti. hiányosan töltötték ki a menetleveleket, s nem írták be a szállított vásárosok nevét, nem nevezték meg a felvett árut, esetleg annak mennyiségét. Amint megrendelőiket elvitték a piacokra s lerakták őket és portékáikat, a korábban érkezők, akik már eladták áruikat, hazafuvarozásukat kérték zsákjaikkal, ládáikkal, kosaraikkal együtt. A sofőr a nagy forgalomban elfelejtett adminisztrálni. A hibákra a közúti ellenőrzések során derült fény. Ezért az Igazgatóság felhívással fordult a tagsághoz, figyelmeztette őket, hogy a teherautó vezetőjének mindenkor kötelessége pontosan adminisztrálni, ellenkező esetben eljárást indítanak ellenük. A trió által lefedett területen azért nem fordult elő az ilyen mulasztás, mert a MATEOSZ teljesen kimaradt a fuvarszerzésből, a feladat MÁVMAHÁZ duóra hárult, a szövetkezet tagjai csupán az áru célbajuttatásával foglalkozhattak. Visszaemlékezésekből ismert, hogy a MÁV-MATEOSZMAHÁZ trió működési területén, az un. trakciós területen működők, valamint a szabadterületeken élő MATEOSZ tagok és sofőrök között feszültség alakult ki. Az utóbbiak ugyanis még érdekeltek voltak a fuvarszerzésben, a saját szerzésű fuvarok után olykor borravalót is kaptak megbízóiktól. Persze a trakciós területen működők sem panaszkodhattak, mert a MÁV-MAHÁZ visszfuvarokról is gondoskodott, emiatt az üres kilométereik aránya sokkal jobb volt, mint a „szabadoké". 1936 év végén, amikor a fuvarok száma visszaesett, a minisztérium illetve a rendőrség műszaki vizsgára rendelte be a teherautókat. A MATEOSZ kocsijai általában a körzetek központjaiban gyülekeztek és átestek a szigorú szemléken, amelyek a MATEOSZ műszaki bizottságának vizsgálódásával fejeződtek be. Különösebb bajok 142