A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Bálint Sándor: A Csonka 1909. típusú személyautó 94
kohóba, hanem az Intézetbe került. A Közlekedési Múzeum 1952-ben vette át a járművet az ATUKItól. A kis Csonka súlyosabb sérülések nélkül élte át a viharos éveket, így a múzeumnak nem kellett restaurálni, vagy rekonstruálni az autót. Mindössze a tönkrement gumiabroncsok pótlására került sor, az eredeti méretű hiányában motorkerékpárköpenyt és belsőt szereltek fel, továbbá új vászontetőt kapott és újrafényezték a járművet. Csonka János (1852-1939) a kisautó megtervezője, a magyar autógyártás megindítója, nemzetközi hír feltaláló és konstruktőr jól látta, hogy a közúti közlekedésben nemcsak nagy teljesítményű gépkocsikra, hanem olcsón előállítható kisebb autókra is szükség van, olyanokra, amelyeknek szervizigénye csekély, egyszerűségükből adódóan meghibásodási lehetőségük elenyésző. Pontosan tudta, hogy az automobil épp, hogy elindult a fejlődés útján, tehát kevesen értenek hozzá s még kevesebben tudják javítani. Igaza volt, hiszen az első világháború előtt sehol a világon nem oktatták az autójavítást, hiba eesetén géplakatosok, kovácsok, jobb esetben autószalonok mechanikusai szerelgették az autókat. Csonka a vázoltak tudatában tervezte meg járműveit. Autóiban nem alkalmazott különleges megoldásokat, szerkezeti elemeket, amelyeknek megjavítása nagyobb szakértelmet igényelt volna. Motorja egyhengeres, négyütemű, vízhűtéses, a henger furata 90 mm, lökete 100 mm, hengertérfogata 635 cm 3 , teljesítménye 2,9 kW (4 LE). A motor ún. zsákhengeres (nincs levehető hengerfeje), égéstere „L" kialakítású, vezérlése sv, vagyis oldalt vezérelt és szelepeit, a henger tetején kapott helyet a gyújtógyertya (7. ábra). Az égéshez szükséges szikrát a nagyfeszültségű mágnes és a gyújtógyertya adja, mindkettő Bosch gyártmányú. A benzin-levegő keveréket előállító készülék Zenith gyártmányú volt a forgalomba állításának idején. A motor hűtéséről méhkashűtő, a légáramlásáról ötágú ventilátor gondoskodik. A lendkerék kúpos kialakítású. A kúp belső felületéhez tapad az egyetlen csavarrugóval ellátott tengelykapcsoló, amelynek súrlódó felülete gépszíjból készült. Abban az időben ilyen kapcsolókkal készültek a gépkocsik. Az alumíniumházas sebességváltója 3+1 fokozatú, egyenesfogazású fogaskerékpárokból áll. A fokozatokat a vezetőülés mellett a kocsiszekrényen kívül álló karral kapcsolták(2. ábra). 1. ábra A Csonka kisautót egyhengeres motor hajtja Belső karos sebességváltós gépkocsik akkoriban még nem készültek. A sebességváltót kardántengely köti össze a hátsóhídban elhelyezett differenciálművel. A jármű kerekei golyóscsapágyakon futnak. A kiskocsit csavarorsós kormányművel szerelték fel. Az első tengely „I" keresztmetszetű, kovácsremeknek számít. A kerekek faívesek, faküllősek, a faívekre, talpakra csavarozott acélkarimák és gyűrűk tartják a fúvott gumiabroncsokat. Az első tengely és a hátsóhíd laprugókötegekkel kapcsolódik az alvázkeret hossztartóihoz. A hossztartók végei hattyúnyak kialakításúak, egyik végükön csapszegek közbeiktatásával, másik végükön kengyelekkel kapcsolódnak a rugókötegek a hossztartókhoz. Az autón lengéscsillapítók még nincsenek, akkoriban e tartozékot még nem gyártották, lengéscsillapításra a rugókötegek lapjai között ébredő súrlódás szolgált. A járművön a korabeli forgalmi szabályoknak megfelelően kétféle fék található, az egyik a két hátsó kerékre szerelt dobfék, a másik a sebesség 97
