A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Bálint Sándor: A Csonka 1909. típusú személyautó 94

A Csonka János tervezte és építette kisautó alkalmas az eddig vázoltak alátámasztására. Egyszersége, áttekinthetősége révén tanulmányozható a kor műszaki színvonala, autótechnikája, gyártástechnológiája, a hazai autóközlekedés története stb. Az érdeklődők a szakmai tárlatvezetésen kívül is felfedezhetik rajta azokat az érdekességeket, amelyekre kíváncsiak, vagy amelyeknek változásai a fejlődés folyamatát szemléltetik. Csonka János e konstrukciójának esetében az értékelés didaktikai, műszaki, technológiai, stb. megközelítésű lehet, mindemellett roppant értékes magyar közlekedéstörténeti emlék. Mind az átlagos nézelődő, mind a szakember talál rajta olyan műszaki megoldásokat - miközben, méreténél fogva az egészet látja -, amelyek gondolatokat ébresztenek, kérdéseket indukálnak benne, s ezekre a válaszokat is megleli. Az érdeklődő tehát a felfedezés örömét élheti át s az így született sikerélmény talán a mindennapi munkájára is kihat. A szakirodalomban röviden Csonka 1909. típusú személyautónak nevezett járművet Csonka János tervezte és építette össze Budapesten, a József Műegyetem gépműhelyében. Az összeépítést azért kell hangsúlyozni, mert, bár az egyetem gépműhelyének felszereltsége magas színvonalon állt s jól szolgálta a gépészmérnök hallgatóság gyakorlati oktatását, a műhelygyakorlatok azonban nem terjedtek ki mindenre. Öntéssel nem foglalkoztak, hengerműve nem volt, így profilacélokat sem állítottak elő, a karosszériaépítést sem oktatták, csakúgy mint a fényezést stb. Emiatt Csonka a kisautó öntvényeit a Rock István Vasöntő és Gépgyártól rendelte meg, megmunkálásukat viszont a gépműhelyben végezte el. A jármű „U" profilú elemekből összeállított alvázkeretének profilanyagát készen vette, de saját kezűleg szegecselte össze. A karosszériát és a kerekeket Glattfelder Jakab neves budapesti kocsigyártónál csináltatta meg. A Csonka 1909. típ. kisautó akár „elemi" autónak is tekinthető, amelyhez a kor hasonló kategóriájú konstrukciói hasonlíthatóak, illetve általa a kor autói tanulmányozhatóak. Értéke, jelentősége nagy, mert ez az egyetlen megmaradt magyar tervezésű személyautó, amely az antik kategóriába tartozik. Minthogy a legrégibb magyar személyautó, így hordozója a hazai acél- és gépipar, a gyártástechnológia egykori ismérveinek, tárgyi bizonyítéka a hazai autóipar korai meglétének. Tudjuk, hogy Magyarországon 1900-ban indult útjára az első magyar tervezés gépjármű, amely szintén Csonka János nevéhez fűződik. Az első évek konstrukciói még kismesteri szinten készültek, ipari méretekben 1904-ben indult meg az autógyártás Magyarországon. A 20. század első évtizedének közepéről - sajnos - eredeti magyar gépjármű nem maradt meg, csupán fényképek, újságcikkek adnak tájékoztatást létükről. Ebből adódóan a kisautó fontos adatbank az akkori évekből. Csonka mindössze három ilyen kisautót állított össze, közülük kettő a Közúti Villamos RT. részére, egy pedig a posta megrendelésére készült. A villamos vonalellenőrei üzemi járműként használták ezeket az olcsó üzemű autókat, amelyeknek járatása gazdaságosabbnak bizonyult az akkoriban használt lovas fogatoknál. A megengedett sebességük ugyan nemigen haladta meg a 20 km/h-t -az akkori szabályrendelet csak ennyit engedélyezett -, azonban szerkezetük ennek akár kétszeresét is lehetővé tette. Visszaemlékezésekből ismeretes, hogy az első világháború alatt mindhármat leállították benzin- és gumiabroncshiány miatt. Tekintettel kis méretükre a hadsereg nem sorozta be őket, így a háborút túlélték és 1920-ban ismét forgalomba állhattak. Az 1920-as évek második felében mindhárom közlekedett, de a gazdasági válság idején mindhármat kivonták a forgalomból. A továbbiakban csupán az egyik sorsát ismerjük -, azét, amelyet Csonka János visszavásárolt és a saját gyűjteményében helyezte el. Hogy a három közül melyiket vásárolta vissza, egyelőre nem tudjuk - valószínűleg a postáét-, de azt ismerjük, hogy a megmentett kocsi 1934-ben részt vett a margit-szigeti automobil szépségversenyen, és ezüstérmet nyert. Erre a versenyre sárvédőit divatossá, áramvonalassá alakították, a többi részét azonban meghagyták a maga eredetiségében. Egy év múlva benevezték az első hazai veteránautóversenyre: a Budapest-Siófok-Budapest távolságot hibapont nélkül teljesítette. A domború sárvédőjű kisautó Budapest ostromát túlélte, az államosításokig a Csonka Kismotor és Gépgyár házimúzeumában állt, majd rövid hányódás után, az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet idős szakembereinek köszönhetően nem 96