A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49
28. ábra Vízszintes hengeres Cockerill mozdony művészi ábrázolása oklevél részleten Fotó: KM. Archívum Az 1860-as évektől a mozdonyok állás és javítás ideje lecsökkent, a szerkocsis mozdonyok innen kezdve saját szerkocsijukat használták a teljes szolgálati idejük alatt a selejtezésükig. A Magyar Középponti Vasút nem követte az osztrák gyakorlatot, minden mozdonyához rendelt szerkocsit is. A 4 db ferdehengeres és a 8 db vízszintes hengeres mozdonyhoz azonos típusú Cockerill szerkocsit rendelt. A kéttengelyes szerkocsik megegyeztek az Északi Államvasút Cockerill mozdonyainak szerkocsijaival méretre és formára is (lásd a 10. és 11. ábrát). A „Lukawetz" és a „Saatz" mozdonyok fotográfiáin láthatjuk jellegzetes ívelt oldalfalú formájukat, megegyeznek az osztrák államvasutaknál rendszeresített angol mintájú szerkocsikkal. Korábban már említettem, hogy az államvasúti 2 tengelyes szerkocsikat négy cég is gyártotta: a Cockerill, a Specker (Fabrik am Tábor), a BécsGloggnitzi Gépgyár, és a bécsi Norris cég. A Cockerill szerkocsik szekrényét kettős lemezkeretre helyezték. A szerkocsi az úgynevezett keskeny típus volt, amit az 1850-es évek végéig használtak az osztrák és magyar vasutaknál. A lemezkeretből munkálták ki a tengelyágyvillákat, a kerék tengelytávolság 1982 mm volt, a kerékátmérő 3 láb=948 mm. A szekrény alsó része volt a víztartály, ami a gyártáskor 1845-ben 130 köbláb=4,1 m 3 volt. Később a tengelyek közé lenyúló részét növelve 29. ábra „Heves" nevű gőzmozdony 1:16 méretarányú modellje Készítette Szalay Tihamér gépészmérnök Fotó: KM. Archívum 140 köbláb=4,4 m 3 , majd 165 köbláb=5,2 m 3-re emelték a víztérfogatot. A tűzifát a víztartály tetején tárolták 3,16 m 3 befogadóképességgel. A szerkocsit az 1850-es években ráccsal magasították, majd a széntüzelésre átálláskor lemezt is tettek a rács belső oldalára. A Cockerill mozdonyokat a szerkocsival fékezték. Az orsós kézifék mindkét tengely bal oldali kerekeire hatott két-két fa féktuskóval. A Cockerill szerkocsikról 2 nagy modell is található a Közlekedési Múzeum gyűjteményében. Az egyik a „Derű" M= 1:4 méretarányú szerkocsi modellje, amelyet korábban említettem (lásd a 3. ábrát). A másik a „Kaurzim" nevű mozdony M=l:5 méretarányú modellje, amelyet a StEG Államosításakor 1891-ben kapott a MÁV egy korszerűsített Cockerill szerkocsival. A modellt 1896-ban készítették (31. ábra). A Cockerill mozdonyokról elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Magyar Középponti Vasút 1845-ben egy akkor nagyon korszerű mozdonyt rendelt ezzel a két típussal. A mozdonyokat a kor legmodernebb technikai vívmányaival szerelték fel: változtatható expanziójú vezérmű, állítható keresztmetszetű gőzfúvó, turbinás szikrafogó stb. A szolgálatban jól beváltak, 1850-től az Osztrák Államvasúttársaság (StEG) sorozta be állományába. A „Pest"-„Pannónia" sorozatot 51-53. pályaszámmal, a „Vácz"-„Heves" sorozatot 62-69. pályaszámmal. A StEG-nél a Cockerill mozdonyok beceneve szó hasonlóság alapján „krokodil" volt. 78
