A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

süllyesztett füstszekrény homlokfal szinte védjegye lett a Cockerill mozdonyoknak, és az 1860-as évekig alkalmazták (lásd a 2. ábrát). A mozdony fafűtésű volt és Klein-féle turbinás szikrafogós kéménnyel látták el. A 12 db mozdonyt eredetileg Egells-féle kéttolattyús változtatható expanziója vezérművel szerelték fel, amit később (1855 körül) átépítettek Stephenson vezérműre.

13 Az 1856-ban készült fényképen már az átépített vezérművel látható, de a tolattyúszekrény felső részén még jól látható a második tolattyú helye. A „Lukawetz" mozdonyon a vezérművön kívül a kémény mögött található gőzdómot is átépítették. Egy Haswell-féle, 1850-es évekbeli lapostetejű kerek dóm felső részét kapta meg a mozdony, nem tudni, hogy milyen okból. A fotográfia alatt a mozdony fontosabb műszaki adatait találhatjuk, részletesebben, mint az üzletjelentések táblázataiban. A kép bal oldalán az első típus mozdonyneveinek felsorolása, a jobb oldalon már a második típus mozdonyainak nevei olvashatók. A 2A tengelyelrendezésű Cockerill mozdonyok második típusát az Északi Államvasút részére gyártott 119, 126, 129, 136, 137. gyári számú Kolin-Theresienstadt nevű 5 db mozdonyból álló sorozat képezi. Gyakorlatilag minden jellemzője megegyezik az első típussal, csak a kazán adataiban (rövidebb füstcsőhossz) van eltérés. Ezt a típust már gyárilag a Stephensonféle, kulisszás vezérművet szerelték fel. A mozdony külső megjelenésében az első típushoz hasonlít, a hajtottkerék átmérője: 41áb=1264 mm. A kategória besorolása megegyezett az első típussal. A harmadik típus az Északi Államvasút részére készült 120, 122, 124, 127, 128, 138, 139. gyári számú Austria-Saatz. sorozatnevű 7 db mozdonyt kitevő sorozat. A gépeket hajtottkerék-átmérőjük 13 Az osztrák Északi Államvasút Cockerill mozdonyainak vezérmüiről, teljesítményéről valamint tüzelőanyagfelhasználásáról ír a „Journal des Oesterr. Lloyd" című lap 1846. június 16-i számában megjelent cikk. Az Egells-féle vezérmüvet Edmund Heusinger von Waldegg részletesen ismerteti az Organ für die Fortschritte des Eisenbahnwesens 1847. évi kötetében. (4 láb 10 hüvelyk=1525 mm) alapján a személyvonati II. kategóriába sorolták be. Ez azt jelentette, hogy 3600 centner (200 t) tömegű vonatot 5 mérföld/óra (38 km/h) sebességgel továbbított. A StEG 1857. és 1858. évi fotóalbumaiban a sorozat utolsó tagjaként a „Saatz" szerepel (11. ábra).

14 11. ábra Az osztrák Északi Államvasút „Saatz" nevű mozdonya Gyártotta Cockerill 1845-ben. Fotó: KM. Archívum A fotográfián egy 2A tengelyelrendezésű nagykerekű Cockerill mozdony látható. A Bury-féle kazán megegyezik az előző típussal azzal a különbséggel, hogy a kémény mögött egy alacsony négyszögletes dóm látszik kívülről. A hosszkazán középső részén egy nagyméretű biztonsági szelep hangcsillapító tornyot találhatunk, amelyet feltehetően egy Günther mozdonyról tehettek át. (A Cockerill cég egy Stephenson-féle palack formájú hangcsillapítót használt.) A nagyméretű hajtottkerék 16 küllős, a Cockeriill mozdonyokra jellemző ovális metszet küllőkkel. Az első forgóvázat a Norris mozdonyokkal ellentétben nem a füstszekrény alatt, hanem beljebb, a hosszkazán eleje alatt helyezték el. (A „Lukawetz" mozdonynál is hasonlóan helyezték el.) Ezzel a forgóvázra eső súlyt növelték, de a mozdony futását rontották. A korabeli amerikai mozdonyoknál sok probléma volt a forgóvázakkal az alacsony tengelyterhelés és a rövid tengelytávolság miatt. A probléma végül a füstszekrény alatt elhelyezett megnövelt, úgynevezett széles tengelytávolságú A „Saatz" fotográfiája a Közlekedési Múzeum Archívumában a Képtár 10 702-III. szám alatt található. 63