A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Barkóczi Jolán: Közlekedési Évkönyvek (kiadványtípus és közlekedéstörténeti forrás) 340

Közlekedési évkönyv Az 1907-től az I. világháború végéig megjelenő Közlekedési évkönyv c. kiadványsorozat volt az egyetlen, amelynek tartalma a közlekedés valamennyi területére kiterjedt (1. ábra). Az évkönyvek (és általában a közlekedési évkönyvek, naptárak, sematizmusok) megjelentetésének célját az Előszó fogalmazza meg: "A közlekedési utaknak és vállalatoknak az egész kulturális, társadalmi és gazdasági életre kiterjeszkedő jelentősége mellett, az ezekre vonatkozó törvényhozási, kormányzati és üzleti eredményeknek és adatoknak állandó és rendszeres feljegyzésére föltétlen szükség van. Ennek daczára eddig ezek az adatok törvényekben, rendeletekben, kormány- és üzletjelentésekben, különféle statisztikai kiadványokban stb. voltak szétszórva úgy, hogy legnagyobb részük nemcsak a társadalmi, és közgazdasági érdekeltség, de még a közlekedési vállalatok adminisztratív szervei és alkalmazottai számára sem volt hozzáférhető. Az anyag rendszeres áttekintése pedig olyan nagy munkát igényelt, a KÖZLEKEDKSI ÉVKÖNYV ,15! I9ÍIOT). ÉVRE _, • . ••,:.••., SZATMÁRI mn\ wöBUKfcK >. *:s IÍAI KC • '• 1. ábra Közlekedési évkönyv milyenre alig vállalkozhatott bárki is. Ilyen körülmények között közérdekű hivatást vélünk teljesíteni, midőn első ízben foglaljuk rendszeres egészbe és tesszük mindenkinek hozzáférhetővé a magyar közlekedésügy egész anyagát."

2 Ez évkönyvsorozat szerkesztője Szatmári Mór (1856-1931) országgyűlési képviselő, újságíró, hosszú ideig a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára. A szakmai szerkesztési munkákat a kereskedelmi minisztérium és a vasúti és hajózási főfelügyelőség munkatársai végezték. Ez az évkönyvsorozat sem naptárt, sem címtárt nem tartalmaz. A négy közlekedési ág (vasút, hajózás, posta, közút) szerinti bontásban hozza az illető szakterületre vonatkozó törvényeket és miniszteri rendeleteket teljes szövegükben, a vasúti engedélyokiratok főbb adatait és az előmunkálati engedélyeket, a vasút és a hajózás üzleti (jövedelmezőség, pénzügyi eredmények) és forgalmi (üzleti hossz, járműállomány, személy- í 11. áruforgalom) adatait összefoglalva ill. társaságok szerint. A vasúti adatszolgáltatás kiterjedt a fővasutakra, közúti vasutakra, iparvasutakra, mezei vasutakra és keskenyvágányú vasutakra. Adja a belvízi gőzhajók és uszályhajók állományát, a kereskedelmi tengerészet hajóállományát és a tengeri hajók tulajdonosait, a gőzhajózási vállalatok és révátkelések forgalmát, valamint Fiume hajó- és áruforgalmát. Az évkönyvben megtalálhatók a közutak (állami, törvényhatósági, vasúti hozzájáró, közlekedési- és közdűlő közutak) adatai. A közlekedési vállalkozók számára a Közlekedési évkönyv feleslegessé tette a törvénytár és a rendeletek tára, valamint a kormányjelentés statisztikai részének használatát. Vasúti évkönyvek és naptárak 1900-ban 89479 vasutas volt Magyarországon, ebből 75377-en a MÁV alkalmazásában. A vasút húzóágazat jellegét mutatja, hogy ebben az évben a gép-, kovács-, fegyver-, vagon- és kocsigyártásban összesen 35270 tisztviselő, gyári munkás, művezető, tanonc, szolga dolgozott.

3 2 Közlekedési évkönyv az 1907-8. évre. I-II. p. 3 A magyar királyi kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentése és statisztikai évkönyv. Bp., 1901. 569. és 488.p. 341