A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Dr. Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez 1914-1916 201
dunai hajózásban megszilárdítania a pozícióját, annak ellenére is, hogy Oroszország mind a berlini kongresszuson (1878), mind pedig az 1880-1883 között a Duna kérdésében rendezett nemzetközi konferenciákon igyekezett minden követ megmozgatni az osztrák-magyar térnyerés ellen. A Monarchia belvízi kereskedelmi hajózásának fontosságát jól jelzik a következő tények. Az osztrák-magyar haditengerészet, mely az első világháborút megelőző évtizedben gyors ütemű fejlődésnek indult, a nyolcadik legnagyobb volt a világon. A Monarchia tengeri kereskedelmi flottája, mely a századfordulót követően szintén dinamikusan fejlődött, mindössze a tizedik helyen állt. Ezzel szemben, Ausztria-Magyarország belvízi kereskedelmi flottája messze felülmúlta a többi dunai állam kereskedelmi flottáját, emellett, s nem mellékesen, felülmúlta a birodalom tengeri kereskedelmi flottáját. 3 A Monarchia három hajótársasága, az Első cs. kir. szab. Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT), mely Európa legnagyobb belvízi hajótársasága volt, a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR), és a Magyar Belhajózási Rt. (MBR) birtokolta - az úgynevezett görög uszályokat 4 kivéve - a hajóállomány 67,2 %-át, illetve az uszályállomány 81,2 %-át. Ha a hajók teljesítményét, illetve az uszályok hordképességet vizsgáljuk, még inkább a Monarchia javára billen a mérleg: a lóerőkben mért teljesítmény 79,5 %-a, és a tonnákban mért hordképesség 83,5 %-a felett az említett három hajótársaság rendelkezett. 5 Mindezen felül AusztriaMagyarország jelentős folyami haderőt tartott fenn a Dunán, amelynek magját az első világháborúban 10 db, 300-600 tonnás páncélozott monitor alkotta. E flottilla mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben felülmúlta Oroszország, Románia, Szerbia és Bulgária folyami hadihajó-állományát. A Monarchia a háború előestéjén a Dunán hozzávetőlegesen 840 000 tonna, míg a tengeren 660 000 tonna hordképességgel rendelkezett. Döbrentei 1934. 153-154. o. 4 Görög uszályoknak azokat a román és görög tulajdonban lévő uszályokat nevezték, melyek kizárólag Turnu Severintől lefelé, illetve a Fekete-tengeren hajóztak, és körülbelül 600 000 tonna hordképességgel rendelkeztek. Letschev 57. o. Az első világháború kitörésekor hozzávetőlegesen a következőképpen alakult a dunai hajóállomány. A Monarchia 174 vontatógőzössel, 70 személygőzössel, 6 motoros hajóval és 1455 uszállyal, összesen 841 000 tonna rakodóképességgel rendelkezett. Oroszország, Románia, Szerbia és Bulgária, valamint Görögország, a görög uszályokat, illetve a görög-román „Beles" hajózási társaságot is számítva, hozzávetőlegesen 120 vontatógőzöst, 1000 uszályt, összesen 1 100 000 tonna hordképesége volt 6 , amelybe beleértendő Görögország tengerhajózási teljesítménye is. A dunai kereskedelmi hajózás katonai megszervezése Az első világháborút megelőzően a Monarchia hadvezetésén belül nem létezett olyan központi szervezet, mely a szállítások (vasúti és vízi) háború esetén való megszervezését irányította és felügyelte volna. Békeidőben ezt a feladatot az 5. EB (Eisenbahnbüro, magyarul vasúti iroda) látta el, amely a vezérkar és a közös Hadügyminisztérium kettős alárendeltségében működött, és mint nevéből kitűnik, csak vasúti kérdésekkel foglalkozott. Az 5. EB 27 vasútvonal-parancsnoksággal rendelkezett. A háború előestéjén, 1914. július 27-én az előzetes mozgósítási terveknek megfelelően feloszlott és átalakult az 5. EB, mégpedig három részre: a tábori vasútügyek főnökére, a központi vasúti és hajózási vezetőségre, illetve a Hadügyminisztérium vasúti osztályára. A szállítások stratégiai jelentőségének felismerése már 1914 végén oda vezetett, hogy a vasútügyek főnőkét közvetlenül a hadsereg-főparancsnokságnak (AOK) rendelték alá. Az ő alárendeltségében működött az újonnan felállított Központi Szállításvezetés (KSZV, Zentraltransportleitung), melynek parancsnoka egy magas rangú vezérkari törzstiszt lett. A KSZV alárendeltségében működött ezután 6 Döbrentei 1934. 153. o., illetve Letschev 57. o. Döbrentei adatai szerint a Duna egy folyamkilométerre eső hajóállománya (lóerő és rakodóképesség tekintetében) csupán egy hetedét tette ki a Rajna hajóállományának. 202
