A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szeibert János: Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön 174

A legnagyobb műhelyek Komáromban és Szegeden épültek. A gabonakereskedelem fellendülésével egyre nagyobb hajókra volt szükség. Ezek a 40-60 m hosszú, 6-8 m széles 2-3 m oldalmagasságú (megrakva másfél-kétméter merülésű) hajók nemritkán 600-800 tonna befogadására is képesek voltak. A hajók meglepően jól manővereztek. Ezt biztosította a hajó farán lévő kormánylapát (timon) és az egy-vagy két kormányevező (oradzó). Ez egy 18-20 méteres faragott fenyőszál, amelyre a kétméteres deszkalapot (tollat) erősítették. Amikor a hajót vontatták a kötelet a hombárok végébe épített lovasbakra erősítették és onnan az őrfa közbeiktatásával vezették a parton húzó vontató fogathoz (cúghoz). Csak az ár ellenébe (hegymenet) vontattak, lefelé (völgymenet) az ár sodorta a hajót. A négyágú „anyamacskán" kívül több kisebb „kukázó horgony" is tartozott a hajó felszereléséhez. A kukázáskor ladikkal előrevitték a kukázó macskát, ledobták, majd a hajósok a hombár tetején a kötelekbe kapaszkodva a kukajárón végigtalpalva szinte kitolták maguk alól a hajót. A 19. század elején még több ezer bőgős hajó úszott folyóinkon, aztán hamarosan elfogytak és a század végén már csak mutatóban maradt néhány darab belőlük. Századokon át folyamatosan érkeztek külföldi hajóépítő mesteremberek Magyarországra. Ezek a mesteremberek készítik az első nagyobbszabású fürészmalmainkat. Külföldről hozzák a szerszámokat, feldolgozott vasat, szeget. Amíg a 16. és 17. században a hajóépítőket, mesterembereket azért küldték mert hazánkban ilyeneket nem találtak, addig a 18. században már határozottan azzal a szándékkal érkeztek a schopperek, hogy tanítsák a helyi lakosokat, és elegendő hajóépítő mestert képezzenek. Az idő lassan átlép a fahajók építésének korszakán. A hajdan jelentős rétegeknek kenyeret adó fahajózás szerepét fokozatosan, lépésről lépésre átveszi a géphajó. Amikor Batthyány Tódor a mechanikus hajtású hajókkal csak kísérletezett, Európában és Amerikában már megjelentek az első gőzhajók. A gépesített közlekedés mielőbbi kialakulásához nálunk, de még az iparilag fejlettebb Ausztriában sem voltak meg a technikai feltételek. Szolnok, 1968 A különféle kezdeményezések a 18. század végéig anélkül zajlottak le, hogy a vízi szállítási rendszerekben számottevő változás állt volna be. Az első gőzgépek megjelenésének ,a külföldön végzett gőzhajó kísérleteknek a hírei az akkori tájékoztatási eszközök közvetítésével alig jutottak el hazánkba. A monarchia vezetése felismerte ugyan a vízi szállítás jelentőségét, de a gőzhajózás bevezetését magánerőből akartra megvalósítani. Erre utal az 1817-ben és 1818-ban meghirdetett császári rendelet, amely szerint akik 1818. október végéig gőzhajójukkal Pozsony-Bécs, vagy Bécs-Krems között hibátlanul teljesítenek próbautat, 15 évi jogot szerezhetnek gőzhajózásra a Dunán és mellékfolyóin. A felhívásra először Bernhard Antal pécsi lakos az eszéki híd bérlője jelentkezett. Hajóját a Ferenc császár feleségéről elnevezett „Carolina"-í 1817. március 2-án mutatták be Bécsben. A „Carolina" volt az első gőzhajó a Dunán, amely rendszeres forgalmat bonyolított le, így megjelenése történelmi eseménynek tekinthető. Az Óbudai-sziget és a hajógyár Az óbudai part előtt húzódó Hajógyári-sziget helyszínrajzának tanulmányozásához sok régi térképanyag található. Egy 1858. évi kiadású katonai térkép szelvény lapja már majdnem a mai helyzetet mutatja. A kis sziget ezen a térképen már teljesen összeépült a nagy szigettel, egy árvízvédelmi töltéssel és a mögötte lévő feltöltéssel. A kis sziget összeépülése következtében a hajógyár belső öble már a mai helyzetében látható, és a szigeten feltüntették a hajógyárat ez időben épült épületeivel, amely a legközelebb áll annak legelső alaprajzához. A térképen már látható a Hajógyári-szigetre vezető kis híd is, és a sziget körül a vízimalmok sokasága, amelyek mindig komoly gondokat okoztak a hajóforgalomban. Az „Első Dunagőzhajózási Társaság" (Erste Donau-Dampschiffahrts Gesellschaft- a DDSG) 1835-ben az óbudai uradalomtól - amely fölött a Magyar Udvari Kamara rendelkezett - a gyár céljára először a kis szigetet kapta meg. Az óbudai kis sziget ekkor még teljesen külön állt a nagy szigettől. A bérleti szerződések nem ismeretesek. A későbbi irattári anyagokban azonban megtalálható az 178