A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szeibert János: Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön 174

1854. évi szerződést pótló 1860. március 5-én kelt megállapodás. Eszerint a DDSG a kis sziget teljes területét és vele már a földgáttal összekötött nagy szigetből összesen 194 holdnyi területet 1880. augusztus 16-ig bérbe vette évi 5000 forintért. A sziget bérletével az óbudai Duna-ág bal parti része is együtt járt. Pest-Buda és Óbuda egyesítésével az óbudai uradalom a Duna-ágat nem adta át a fővárosnak, perre került sor és a Curia 1885-ben azt a fővárosnak ítélte. Ettől kezdve a Társaság a Dunaágat a fővárossal kötött megállapodás szerint használhatta. E szerződés szerint a Társaság köteles volt a Duna-ágat saját költségén hajózható állapotban tartani, a jégtörők karbantartásáról gondoskodni és idegen vízi jármüveknek, kiemelten a malmoknak a telelést megengedni. Az 1876. évi árvíz mindkét szigetet elöntötte, és a víz, amely 14 napig állt a területen, nagy kárt okozott a berendezésekben. Ekkor határozta el a Társaság a sziget megvételét. Az államkincstár hozzájárult az eladáshoz és 1880-ban megkötötték a vételi szerződést a gödöllői korona uradalommal. A vételár 200.000 forint volt, 10 évi törlesztéssel, 6 % kamat mellett. A szerződésben a Kincstár arra az esetre, ha a Társaság a hajógyárat megszüntetné, kikötötte a visszavásárlás jogát. A második világháború után 1946-ban háborús jóvátételként a DDSG Magyarországon található ingó -és ingatlan vagyona a Szovjetunió tulajdonába keiiilt. Végül a hajógyár és területe 1953-ban lett teljes egészében a magyar állam tulajdona. Az 1980-as évek végén a keleti piacok elvesztésével a gyár sorsa is megpecsételődni látszott. 1991-ben Óbudán megépítették az utolsó tolóhajót, a megrendelőnek átadták és ezután a gyár befejezte a termelését, gyakorlatilag jogutód nélkül megszűnt. Még néhány említésre érdemes megjegyzés a gyárról. A 19. század ötvenes éveiben már nagyjából kialakult a hajógyár épületegyüttesének az az elrendezése, amelyben a hajógyártás folyamamtának megfelelő rendszerben helyezkednek el a szükséges épületek. A kívülálló számára áttekinthetetlennek látszó épületek összessége valójában egy nagyon célszerű elrendezést követett. Éppen e célszerűségből adódik, hogy a gyár szerkezete közel másfél évszázad alatt szinte változatlan maradt. A hajók építése-gyártása a sziget azaz a gyár északi részén kezdődött és a déli végén fejeződött be. Ezt a munkafolyamatot szolgálta ki az épületekben folyó tevékenység. így a hajóépítés több évtizedes tapasztalatát felhasználva az épületek tervszerű elhelyezésével, kialakult a raktárak és műhelyek legcélszerűbb belső rendje a gyárterületen (3. ábra). •; ' 3. ábra Az Óbudai Hajógyár-sziget, a gyár létesítményeivel, a szállításra kész, és a szerelés alatt lévő tolóhajókkal 179