A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szeibert János: Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön 174

lönféle jóminöségü szerszám is kell. Ezekben évszázadokon keresztül nagy hiány volt Magyarországon. A kisebb deszkákat és hajóbordákat baltával is lehetett úgy-ahogy faragni, de a nagyobb hajókhoz szükséges hosszú deszkák elkészítéséhez már másfajta szerszámok kellettek. Ezekben pedig a hajóépítők szűkében voltak nemcsak nálunk, hanem az osztrák örökös tartományokban is. A bécsi arzenálba három évszázadon keresztül Olaszországból hozatták a drága fűrészeket, a hajóépítő szerszámokat (7. ábra) és a mesterembereket. A korabeli jelentésekben az áll, hogy a hosszabb hajódeszkák készítéséhez csak az olasz fűrészmesteremberek értenek. Az így elkészített faanyagot nevezték olasz módra vágott deszkának. Ha már az örökös tartományok virágzó hajóépítő telepei szerszám dolgában így álltak, elképzelhető, hogy milyen viszonyok voltak Magyarországon. Az erdélyi telepeken még a 18. században is faszegekkel készítették a hajókat. Ezeket erdélyi módra épült hajóknak hívták, amelyek a nagyobb terhelésnél egyszerűen szétestek. A hajóépítő ipar kialakulását fellendülését, a természeti adottságok befolyásolják. Ott, ahol jól járjárható vízi-utak vannak, és rendszeresen van mit szállítani, a hajóépítés is hamarosan kialakul. A 16-18. század elejéig főleg a só-szállítás teremtette meg és tartotta fenn a hajóipart. A Maroson, Szamoson és a Tiszán ősidők óta jártak hajók. Azonban a török hódoltság ideje megváltoztatta a régi viszonyokat. A só-szállító hajók csak rövid szakaszon járhattak szabadon. Ezen kívül a Maroson és a Szamoson épült malmok a hajózást nagyon megnehezítették, szinte lehetetlenné tették. Visszafejlődött a hajóépítés. Inkább tutajokat használtak, más szóval „talpakat", aminek az az előnye is megvolt, hogy magát a faanyagot az Alföldön könnyen eladhatták, nem kellett a visszaszállításról gondoskodni. A tutajok Összeállítása és vízre bocsátása kora tavasszal kezdődött, amint a jég eltűnt a folyókról. .A tutajbekötő helyeken kötelekkel, hevederekkel, faszegekkel rögzítették egymáshoz a szálakat. A szerelés úgynevezett ászokfán történt, erről taszították a vízre a járomba helyezett, kormánylapáttal, néha kalyibával felszerelt tutajokat. A tutaj hosszát és szélességét, a bele kötött szálak vastagságát a vízi út szélessége, medre, vízbősége határozta meg. Ahol lehetett, gyakorta több talpat 1. ábra A super szerszámai a.) hosszára vágó fűrész, b.) nagy karnic, c.) kis karnic, d.) róka fark, e.) kallantyú (vonal kijelölés a fűrész számára.), a csapózsinórral és a vezetővel, g.) festékes, h.) faragó fejsze, i.) félkéz fejsze, k.) kerek véső, 1.) kuka v. srégvezető, (a ferde faragás v a fűrészelés ellenőrzésére), ni.) kacar v kecer, (fejsze alakú véső), n.) srégvinkli v. gérléc. 175