A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szeibert János: Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön 174

is egymás mögé kötöttek, így akár négy, öt esetleg nyolc egymás mögött úszó talpból is állhatott a tutaj. Az úgynevezett magyar kötésű tutajban két párhuzamos sorban, egymás mögött négy-öt-hat talp úszott. Az ilyen hatalmas, páros tutajvonatokat csak a valóban nagy, széles és mély vizeken használhatták. A kisebb tutajok üresek voltak, de a nagyobbakon árut is szállítottak. Egy tutajon akár hatvan hordó, egy hordóban öt mázsa tört só is lehetett, sok más áruval együtt. A mohácsi vész előtt az Al-Duna mentén a legfontosabb végvárak a folyó túlsó partján álltak. Ezekhez csak hajók segítségével lehetett eljutni. Az ott lévő katonaság ellátásához a fegyver, élelem odaszállítására viszont nagyon sok hajóra volt szükség. Ezek a szükségszerű okok teremtették meg a Száva és Dráva alsó partjainál a hajóépítés gyorsan fellendülő iparágát. Itt hatalmas tölgyerdők terültek el, és ami szeg, iszkába és feldolgozott vasalás kellett a hajóépítéshez azt Steyerböl és Krajnából hozatták el. (2. ábra) Amint azonban a törökök elérték a Száva és a Dráva vonalát, ezek a régi hajóépítő telepek elvesztek Magyarország számára. 2. ábra A fahajók építésénél használt ún. kikészített vasanyag a.) balkony v. burkonyvas (a bordák vasalása), b.) lajfántolt hajószegek (a szeg nyaka köré tekert kóc -spagót- tömítés.), c.) iszkábák. 1. körmös iszkába 2. füzfalevél iszkába. (a két oldaldeszka közé bevert tömítés leszorítására, illetve a deszkák leszorítására), d.) az iszkába szabása, e.) pipa (a kormány sarokvasa.) Gazdasági szempontból, és egy régi iparág megtartása érdekében is, az országnak fontos volt, hogy az új naszádépítő telepeket hol rendezik be. A hajóépítő telepek létesítése csak a mesteremberek telepítésével együtt lett volna lehetséges. A Duna-mentén ugyanis hajóépítők - szakemberek nem éltek. Azt, hogy a Duna-mentén sem a török hódoltság előtt, sem azután hajóépítő telepeknek nyoma sincs, annak okát Bécs városának árukirakodási jogában (Stapelrecht) kereshetjük. A felső Dunáról és az összes mellékfolyóról jövő hajók csak Bécsig jöhettek. Itt a hajókat az osztrák hercegek ősi joga alapján (Schiffrecht) kiürítették, és az üres hajókat az ú.n „Larnpecheramt" hivatal olcsón megvette. A hivatal a hajókat újra eladta, mégpedig többnyire magyar kereskedőknek, akik Bécsben nemcsak árukat, hanem azok elszállítására viszonylag olcsó hajókat is kaphattak. A 17. század utolsó évtizedéről fennmaradt kimutatás szerint tizenegy év alatt a „Larnpecheramt" hivatal mintegy 15.643 hajót vett meg, amiből bőven juthatott Magyarország összes kereskedőjének. A bajorországi Duna menti és a gmundeni sókamara területén lévő hajóépítő telepek fellendülése olcsóvá tette a hajókat. Mivel a hajók visszavontatása nagyon sokba került, a lefelé tartó hajókat mindenki igyekezett eladni. Ilyen hajó-bőség és olcsóság mellett szó sem lehetett arról, hogy hajóépítésre alkalmas faanyag, szerszám és mesteremberek hiányában a magyarországi Duna-szakaszon hajóépítő telepek létesüljenek. (Korabeli feljegyzések szerint a 16. és a 17. században az üres hajók a Dunán olyan olcsók voltak, hogy aki épületfát akart venni, csak hajót vásárolt, s azt szétütötte.) A török megszállás nagymértékben veszélyeztette a kereskedelmi hajózást a Dunán. Áruszállító hajók helyett többnyire hadihajók -naszádok, gályák és fregattok- járták a hajózható folyóinkat. Közülük a naszád volt legalkalmasabb, mert harcászati feladatai mellett az áruszállítást is elvégezte. A naszádok tartották fenn az összeköttetést a Duna-menti várak között, élelmet, katonákat szállítottak és szembeszálltak a törökkel. Az új naszádépítő telepek kialakítására /. Ferdinánd uralkodása alatt először Regensburgra gondoltak, ahol már jeles schopperek (külföldi fahajóépítő mesterek) dolgoztak, de aztán végül Gmundent, illetve a gmundeni sókamara területét választották. Ugyanígy nálunk is megépíthették volna a naszádokat, ha a Száva és a Dráva mentén lévő hajóépítő mestereket a török elől idejében át176