A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szeibert János: Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön 174

Szeibert János Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön (Áttekintés a fahajók építésétől az iparszerü hajógyártásig) Bevezető Magyarországon az 1980-as évek végén, és a 90-es évek elején lejátszódott gazdasági szerkezetváltás végzetes következményekkel járt a nagy múltú, és évszázados hagyományokkal bíró magyar hajóiparra. Óbudán a „Ganz Danubius Óbudai Hajóépítő Rt. "-ben (GDÓH Rt.) 1991-ben elkészült a 37 da­rabból álló H-3291 típusú 1765 kW teljesítményű tolóhajó széria utolsó egysége. A megrendelőnek történt átadás után a gyár befejezte a termelését. A Duna túlsó partján, a pesti oldalon hasonló sorsra jutott a magyar hajóépítés másik nagyjelen­tőségű bázisa a „Ganz. Danubius Hajó-és Gépgyár Rt "-is. (GDHG Rt.). A hajógyár, utolsó megbízás­ként a német Thyssen cégnek még három folyam­tengerjáró hajót épített, amely hajók ugyan kiváló minőségben épültek meg, de a gyártásuk üzleti szempontból sikertelen vállalkozásnak bizonyult, így a gyár, figyelembe véve az ezen a partszaka­szon működött összes hajóépítő előd vállalkozáso­kat is, kerek 130 éves eseményekben bővelkedő pályafutás után 1994-ben végleg becsukta kapuit, hogy átadja helyét a bevásárló központoknak és lakóparkoknak. A kilencvenes évek végén még történt néhány kísérlet új hajó építésére, és ezen keresztül a meg­szűnő hazai hajógyártás minimális szintű életben tartására, értve ez alatt némi szellemi és gyártóka­pacitás egybetartását. A próbálkozás nem sok eredménnyel járt. Nem sikerült megtartani -még töredékeiben sem- a nagy hagyományú magyar ha­jóipart. Hosszú fejlődési utat kellett megtenni ahhoz, hogy a vízen közlekedő jármű előállítását hajó­gyártásnak, vagy pontosabban „gyártásszerű hajó­építés"-nek lehessen nevezni. Ennek a hosszú és érdekes útnak kiemelkedő és a magyar hajózás, hajóépítés szempontjából fontos része az úgyneve­zett „fahajók" építésének korszaka. Ezért, amikor a közelmúlt hajógyárairól, hajógyártásáról szó esik, meg kell emlékezni a „fahajók" építésének ­a magyar hajózásban évszázadokon átívelő- jelen­tős szakaszáról is. Az ipari hajógyártás kialakulá­sának folyamatában - mintegy átmenetet alkotva ­további nagy szerepet játszottak azok a személyek, akik a dunai gőzhajózás előfutárai voltak, és koru­kat meghaladó, kiemelkedő műszaki alkotásokat hoztak létre. Természetes azonban, hogy ennek a hosszú, több évszázadon átnyúló időszaknak minden eseményét egy rövid írás keretében még érinteni is alig lehet, így az olyan nagy múltú vállalatok, mint az óbudai és az újpesti hajógyárak létrejöttével, megszűnésé­vel, vagy újraalakulásával kapcsolatos történések leírásától el kellett tekinteni. Ezen kívül a gyárak volt telephelyein található a hajózással, a hajóépí­tésre vonatkozó gazdag és érdekes - évezredes, a római korig visszanyúló- emlékek felidézésére, megismertetésére sem kerülhetett sor a tanulmány­ban. A fahajók építésétől a gőzhajók kialakulásáig Magyarországon a 16. és 17. században a kisebb­nagyobb építkezéseket figyelemmel kisérve, úgy tapasztaljuk, hogy még az egyszerűbb munkára is külföldről hozatnak iparosokat és mesterembere­ket, így érthető, hogy hajóépítő iparunk még a tö­rök hódoltság előtt is jelentéktelennek számított. A hajóépítő ipar kifejlődéséhez a hajózható folyókon, a rendelkezésre álló rengeteg faanyagon és a tapasztalaton kívül még más egyéb is szükséges. A hajóépítéshez ugyanis sokféle vasanyag és kü­174

Next

/
Oldalképek
Tartalom