A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135

Eszterháza között, a rendes üzemet 1943-ban szervezte meg. Miközben a MÁVAUT új autóbuszokkal új vonalakon jelent meg, Sopron városában egyre nagyobb nehézségekbe ütközött a tömegközlekedés fenntartása. A Kft. Sopron és Győr polgármestereinek közbenjárását kérte az autóbuszok járatásához szükséges tüzelőanyag és gumiabroncs beszerzéséhez. A polgármesterek felkeresték a Kereskedelmi és Közlekedésiügyi, valamin a Belügyminisztérumot és a Honvédelmi Minisztériumot, de nem jártak sikerrel. Emiatt a Kft. csökkenteni kényszerült a vonalainak hosszát, valamint, járatainak számát. 1941 késő őszén csupán két autóbusszal próbálta Sopron városának igényeit kielégíteni. Felszólította alkalmazottait, minthogy Sopronban nem tud adni munkát nekik, aki akar a győri anyavállalat műhelyében dolgozhat. Mindössze egy jelentkező akadt, a többiek Sopronban maradtak. Októberben az egyik kocsit a gépkocsivezetővel együtt behívta a honvédség. Ezzel egyidejűleg a Győrben közlekedő autóbuszok közül négyet hívtak be vezetőikkel együtt. A Kft. a Sopronmegye c. újságban közölte, hogy az egyetlen közlekedő járművével képtelen betartani a menetrendet, a helyközi járataiért sem vállal felelősséget. Javasolta, hogy, az érintettek gyakran érdeklődjenek az Idegenforgalmi Hivatalnál, ahol a vidéki járatokról felvilágosítást kaphatnak. A város tömegközlekedési eszköz nélkül maradt. A személyautó tulajdonosok sem autózhattak a tiltó rendelkezések miatt. Az 1941 októberében kiadott 160 000/1941. K.K.M rendelet pedig a taxiközlekedést időben is korlátozta. így a taxik hétköznap 22 és 6 óra között, valamint vasár és ünnepnap nem közlekedhettek, fuvart pedig a városok közigazgatási határain kívülre nem vállalhattak. A 142 300/1941. K.K.M. sz. rendelet szerint a benzinkutak a kiadott jegyeken feltüntetett mennyiségnek csak a felét szolgálhatják ki. Sopronban mindösszesen három orvos közlekedett autón, kocsijuk szélvédőjén természetesen ott díszelgett az „E" betű. Az ínséges időkben érdekes kísérletbe kezdett a Kft. 1942 nyarán fa abroncsozású kerekekkel járatta autóbuszát Sopronban, például a lövéri vonalán; májustól a Széchenyi tér - Erzsébet utca helyett a Mátyás király utcán járt az autóbusz, mert nem sokkal korábban aszfaltburkolattal látták el azt az utat. Az aszfaltozott szakaszon kevésbé rázott az autóbusz. A fakcrék természetesen nem vált be, a jármű kemény járása miatt gyakoriak voltak a csapágy-és a rugólaptörések. Nyáron a frissen kiutalt gumiabroncsait szerelte járművére a vállalat, az egyetlen kocsijával színházi járatokat is teljesített. 1942-ben a 12.000/1942. /l 1.12/ K.K.M. rendelet szerint a rendszeresen közlekedő autóbuszok - mint eddig is - kétszeresét kapták a közhasznú teherautók részére kiutalt tüzelőanyag mennyiségnek, vagyis havi 1200 litert. A Kft. 40 - 65 LE-s autóbuszainak fogyasztása 100 kilométerenként 20 - 30 liter között mozgott. 1943-ban néhány autóbuszt leszerelt a honvédség, így elvileg öt kocsival bonyolíthatta le a nyári forgalmat a Kft. Csakhogy ismét felmerült a gumiabroncs ellátás kérdése. A város polgármestere ismét a főhatósághoz fordult kiutalásért. Kérésének teljesítését a terület országgyűlési képviselője is megígérte, aki egyben az ipari miniszter volt. Ám ennek ellenére kérését megtagadták. Mikor 1943-ban a Kft. még használható egyetlen autóbuszának két kereke durrdefektet kapott, a város ismét autóbusz nélkül maradt. A gondokat nehezítette, hogy a győri Kft. korábbi egy - két tulajdonosa zsidó származású volt, s így mint "zsidó vállalatnak" számos hátrányos megkülönböztetést kellett elviselnie. Sopron lakói számára ígéretesnek látszott egy új ajánlat, amelyet Gáncs Lajos autóbusz vállalkozó nyújtott be a polgármesteri hivatalba. Gáncs korábban Székesfehérvárott, járatta autóbuszait. Minthogy azonban a helyi vezetők a nagyobb járműparkkal rendelkező Budapest-vidéki Autóbusz Közlekedési Rt-vel kötöttek szerződést a város tömegközlekedésének megszervezésére és autóbuszok járatására, Gáncs Lajosnak be kellett szüntetnie üzemét, új lehetőségek keresésére kényszerült. így talált Sopronra. Igaz, kocsiparkjából már két autóbuszt eladott Debrecennek, ám még maradt néhány használható járműve. Soproni tárgyalásai kissé elhúzódtak először ugyanis arról volt szó, hogy járműveit eladja s ezeket a soproniak használják majd. Végül a vállalkozó átvette a város tömegközlekedésének lebonyolítását; 1943. augusztus 15-én megjelentek autóbuszai a város utcáin. Öt autóbuszt, három Rábát, egy Mercedes 151