A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Rácz Katalin: A Rudolf Egyesület két zászlójának restaurálása 339

Rácz Katalin A Rudolf Egyesület két zászlójának restaurálása A kiegyezést követően, a gazdasági fejlődés eredményeképpen a vasút rohamos fejlődésnek indult. Bővült a vasúthálózat, növekedett a vasutasok száma, 1875-ben közel 14 ezer vasúti alkalmazott volt Magyarországon. A fejlődés ellenére a vasútnál dolgozók anyagi és erkölcsi elismerése, szociális helyzete fokozatosan romlott. Míg a század derekán még a bérből és fizetésből élők megbecsültebb rétegéhez tartoztak, a hetvenes években egy vasutas hátramaradt családjára a nélkülözés várt. A vasutasok összetartó közössége a személyzet körében szervezett gyűjtéssel próbálta enyhíteni a váratlan haláleset okozta gondokat, de a "koldulóív-rendszer" egyre népszerűtlenebb lett. Ezért is talált visszhangra egy temetkezési egylet alapításának ötlete. „A magyar királyi államvasutak budapesti összes (szolga)személyzetének temetkezési egylete" 1875ben alakult, és az egyik első vasutas önsegélyező egylet volt. A "szolgaszemélyzet" megnevezés az évi fizetéssel foglalkoztatott, érettségi nélküli vasúti alkalmazottakat jelentette. Az egylet célja az volt, hogy temetési kegytárgyak (gyertyák, zászló) beszerzésével és a temetésen való részvétellel, valamint temetési segély folyósításával hozzájáruljon a végtisztesség méltó megadásához. Az első zászló restaurálása 1875 október 10-én szentelték fel első zászlójukat, a józsefvárosi templomban, melynek „...sarkaiban egyfelől szárnyaskerék, másfelől pedig egy mozdony szolgáljon jelképül, míg a zászló közepét elfoglaló olajfestményű kép egyik oldalt egy hídon átrobogó vonat felett őrködő őrangyalt ábrázoljon, a másik felén pedig szent Cornéliának, a zászlóanya védszentjének képe legyen látható". A ceremónia során a zászlóanya tisztét a MÁV akkori vezérigazgatójának felesége, Tolnay Lajosné Krajcsovics Cornélia látta el. Néhány év múlva felvették fővédnöküknek Rudolf trónörökösnek nevét és ma is mint Rudolf Biztosító és Segclyegyesület működik. Az egylet alapszabálya határozta meg, hogy kinek a temetésénél használhatták a zászlót. Pénzért nem adták ki senkinek, de köztiszteletben álló személy halálakor az elnökség döntése alapján az egylet zászlójával kivonult a temetésre. A zászlót a menet élén, a koporsó előtt vitték, szerepüket a szertartás során íratlan szabályok határozták meg, amelyek mára feledésbe merültek. A Magyar Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán diplomamunka feladatként készült el a zászló restaurálása, amely ma a Közlekedési Múzeum, gyűjteményében található. A zászló alapanyaga, festett díszítései és a közepén lévő kivehető olajfestmény erősen megtöredezett, felhasadozott, a zászlólapot többször javították. A munka célja a fizikai megerősítés és a kiállításra való alkalmassá tétel volt. A zászló festett, egylapos, kétoldalas, azaz egy három részből összevarrt fekete selyemdamaszt textillap mindkét oldalára festették fel a szöveget és a díszítő motívumokat. Nagyméretű, 158cm x 242 cm-es. A fektetett téglalap alak közepén ovális olajkép áll. A képet mindkét oldalról ezüstszínű fémfonalas szalag keretezi és rögzíti a zászlólaphoz. A kép alatt mindkét oldalon az oválist követő kétsoros felirat látható: " A m. k. államvasutak Budapesti / személyzetének „Temetkezési egylete 1875 ". A szöveget nem sablonnal készítették, s bár összhatása egységes, figyelmesen szemlélve felfedezhető a betűk egyedisége. Ugyanez állapítható meg a zászló szélét körben díszítő indamotívumról is. Az egyik rövid oldalon a zászlórúdra rögzítéshez 339