A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Barkóczi Jolán: Vasúti lapok a 19. században 306

Gábor életében valamennyi Pokrócz Ádám vasúti kalauz nyájaskodásai rovatban mottóként a közismert mondókának egy eddig ismeretlen variánsa olvasható: „Teheti, mert vasúti, / Baross Gábor kergeti, / Magyar állam fizeti." A vasminiszter halála (1892. május 8) után a középső sor elmaradt, az 1892. május 16-i szám gyászkeretben jelent meg Baross Gábor arcképével, a következő sorokkal: "Mehet immár hajó, gőzös / Nincsen aki igazítsa. / Tenger-könnyű, epedő vágy / Nem hozza őt soha vissza. / Amikor jött, nem kívánták, / Görbe szemmel néztek rája / S most, mikor ment, záporként hull / Könny és virág a sírjára. " ' Önálló élclapként nem volt életképes a Pokrócz. Ádám Lapja. Fél éves megjelenés után, 1892. júliustól a Csete Lajos szerkesztésében megjelenő Vasút című lapnak lett állandó rovata. Először azt tervezték, hogy a Pokrócz Ádám Lapjának lesz egy "komoly irányú melléklete", de a szerkesztőség értesítése szerint az előfizetők nagyobb része ezt fordítva igényelte: a Vasút önálló szaklap lett, és annak lett állandó rovata a "Pokrócz Ádám vasúti kalauz nyájaskodásai". Pokrócz Ádám Lapjának folytatásaként 1892. július l-jén jelent meg először a Vasút. A bevezető cikke a békétlenségkeltés vádját kívánja eloszlatni. "Nagyon csalódnék, aki azt hinné, hogy lapunk nem másért keletkezett, mint azért, hogy a vasutas alkalmazottak körében nyilvánult, s az ország nagy közönsége előtt a napilapokban már többször is erős vonásokban színezett elégedetlenségnek legyen a fő-fő közleménye. Egészen más a mi célunk. Nagy, nehéz, feladatra vállalkoztunk: elenyészeteni az elégedetlenséget, lassan, simán, egyenes úton. Nem fogjuk tehát az alantas közegeket a felsőség ellen izgatni, de viszont megköveteljük, hogy a felsőbbség is tiszteletben tartsa az alantasok jogát. Ott, ahol az igazgatótól kezdve lefelé a bakterig minden ember egy kenyeret eszik, egyenlő joga, igénye legyen mindenkinek. A fegyelem nem mindig tartható fenn paranccsal, a fegyelem fenntartásának biztos módja a tisztességes bánásmód."

1 A Vasút számainak első oldalán rendszeresen a MÁV vezetőinek arcképe és életrajza jelent meg, és hangot adott a vasutasok panaszainak is, úgy, hogy érzékeltette azok orvoslásának nehézségeit is. Pl.: „Tagadhatatlan, mert a kormánytól kezdve mindenki elismeri, hogy a vasúti személyzet túl van terhelve ... megoldása súlyos anyagi áldozatok árán lehetséges, mire a mostani körülmények között nincs mód. "

15 Bírálta a betegsegélyzőt, mert palotákkal szépítik a főváros útjait, de a pályaorvosokat arra utasította, hogy a betegeknek drágább gyógyszert ne rendeljenek.

16 A 19.század utolsó éveiben a vasutasok minden rétege külön-külön memorandummal fordult a miniszterhez és a MÁV vezetéséhez, amelyben szociális körülményeik javítását és juttatásaik emelését kérték. 1895 júniusában az altisztek is eljuttaták panaszaikat és kívánságaikat. A Vasút ebben az időszakban. 1894-1895-ben a MÁV altiszti kör hivatalos lapja volt, a memorandumot értékelő cikkében a panaszosok mellett a felsőbbség szempontjait is hangoztatta. „De vegyük csak a kormány helyzetét ebben a szorult világban. Alig van nap, hogy más-más osztály ne jönne panaszra saját helyzetéről, javítást, fizetésemelést kérve. Mindannyi indokolja kérelmét, s méltányossági szempontból mindannyiuknak meg is kellene adni a javítást. Ámde honnan vegye ezt a rengeteg pénzt az állam? Az adózó polgárok már alig tudnak nyögni az adó terhe alatt." 17

' Pokrócz Ádám is így vélekedik a szocialisták 3x8 -as követeléséről: „Furcsa, ezek a munkások micsoda fájintosan el tudnák trancsírozni a napot háromszor nyolc órára. Na, ha rajtam állna, ugyan adnék én nékik háromszor nyolc helyett - huszonötöt." 1896 tavaszára a Vasút előfizetői is megfogyatkoztak, 1896 áprilisától és 1897-ben menetrend újságként jelent meg, amely a budapesti pályaudvarok induló és érkező vonatainak menetrendjét tartalmazta. 1896. november 20-tól jelent meg a Vasút, e címen a harmadik lap (4. ábra). A lap célját alcíme fogalmazta meg, „A magyar királyi államvasúti alkalmazottak közlönye". E lap is a vasutasok összetartozását hangsúlyozta. Vezércikkei sorra veszik az altisztek, szolgák feladatait és gondjait. A vasúti szolgálat szépsége olvasható ki Kerekes András cikkéből „Pályánk úgyszólván átmenetet képez az alsó és felső, a gyakorlati és tudományos pályák között. Lényege a gyakorlat, de nem tartozik a száraz, irodai munkák közé." ' E lap megteremtője és 13 éven át szerkesztője Keleti Lajos MÁV hivatalnok volt. E lap finanszírozásában 312