A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Barkóczi Jolán: Vasúti lapok a 19. században 306
%&S írre , . . 8 fóWöl i f;Íi.I<.It-itH":-a., Ki -»rOf Kí^í-Ut 84. !*Z„ NÍÍ$I«Í£*W $ . Tebifoa 559?. BOROS© VILMOS KIÍLKTl O. I.AJOS 4. ábra A Vasút címfeje játszott először szerepet egy biztosító társaság, ez esetben a Hazai Általános Biztosító Rt. Keleti Lajos így emlékezett vissza a lapindításra: „Okultam az előző szaklapok gyors elmúlásán, gondolkodtam a Vasút előfizetőinek nyújtandó olyan kedvezményen, amely a vasutasokat, hozzáfűzi, leköti. Nem volt nehéz ezt megtalálni. A szüntelen vasúti balesetek kijelölték a balesetbiztosítás eszméjét. Elmentem a Hazai biztosítóhoz, melynek a jelenlegi kereskedelmi miniszter volt az. elnöke. Szívesen fogadtak, és megkötöttük a szerződést, melynek alapján a Vasút minden előfizetőjét biztosítani tartoznak baleset ellen, és pedig halál esetén 2000, rokkantság esetén 2000, és részleges rokkantság esetén 1000 korona erejéig. Hogy milyen szerencsés volt a gondolat, bizonyítják az események, mely szerint emlékezetem szerint 1000000 koronát fizettek ki e biztosítás alapján a baleset által sújtott vasutasoknak vagy azok családtagjainak. " 20, A Vasút egyik leghosszabbéletű vasúti lapunk volt, 1944-ig jelent meg. Ugyancsak balesetbiztosítással kombinálva kísérelte meg hosszabb ideig magát fenntartani az 1898 februártól 1902-ig megjelenő Vasúti Lapok: itt minden előfizető a Nemzet balesetbiztosító részvénytársaságnál 3000 koronára volt biztosítva. E lap többször, többféleképpen megfogalmazott alapgondolata volt „Magyarországon egyre terjed a szocializmus, óvjuk meg a vasúti alkalmazottakat attól, hogy e rossz eszme beléjük férkőzzön. " 1897 karácsonyára jelent meg az első vidéken megjelenő vasúti lap Miskolcon. Abban a tényben, hogy a Vasúti Folyóirat öt éven át rendszeresen megjelenhetett, bizonyosan szerepe volt annak, hogy a szerkesztő az előfzetők számára balesetbiztosítási szerződést kötött a Fonciére biztosítóval. E lap is a legnépesebb vasúti réteget, az altiszteket kívánta megnyerni. Programadó cikke szerint célja az, hogy a vasutasokat ne Pokrócz Ádám színvonalán ismerjék meg. Tartalma nem tért el a fővárosi lapokétól, főként a vasutasok nehéz anyagi helyzetét taglalta, és rövid, könnyen érthető cikkekben a szolgálat ellátásához adott tanácsokat. Érdekessége még e lapnak, hogy a minden lapban meglevő szépirodalom itt nem rovatként jelent meg, hanem 1897-ben és 1898-ban melléklapként, Vasutasok Családi Lapja címen. A vasutastársadalomban kitüntetett helyük van a mozdonyvezetőknek. Önsegélyző egyesületüket 1881-ben alapították, és e vasutas rétegnek volt először éveken keresztül rendszeresen, 1892 júliustól 1899 májusig megjelenő szaklapja, a Mozdonyvezetők Lapja. Programadó cikke mutatja, hogy a mozdonyvezetők tisztában voltak a vasúti közlekedésben betöltött szerepükkel. „Mi, mozdonyvezetők, akik a leghasznosabb tagjai vagyunk a társadalomnak, kik fáradságot nem kímélve a villany és gőz századában fő tényezői vagyunk az emberi nem társulásának, akik közvetítjük a személy- és áruforgalmat, s ez által emelő rugóit képezzük a kultúra haladásának, a nemzetek vagyonosádásának, az ipar és kereskedelem fejlődésének...vajmi keveset tettünk eddig saját szellemi és anyagi érdekeink előmozdítására." ' A lap 2.számában kiállt a mozdonyvezetők javadalmazásának emelése mellett. ,A magyar mozdonyvezetők anyagi helyzete. A modern civilizációnak van egy hű kísérője: ez az emberek igényeinek szokatlan növekedése, úgy az anyagi, mint a szellemi téren. Es ez. jól van így. Mert minél többet követel az. egyes ember szükségleteinek kielégítésére, életének kellemesebbé tételére, annál hatalmasabb, gazdagabb és civilizáltabb az a nemzet, amelynek ilyen polgárai 313
