A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Barkóczi Jolán: Vasúti lapok a 19. században 306

/A Mehett-nek költenek ám az. élcek". A Mehett és Pokrócz Ádám együttműködése csak egy negyedévig tartott, október 3-i számban közölték: „Pokrócz. Ádám a Mehett kalauz, minisztere lemondott nagyhatalmi állásáról, melyen ilélt vasutas és nem vasutas felett, s a kiadó-uralkodó méltányolván e szellemi omnibusz, körüli fáradozásait, kegyesen nyugalomba bocsátá, mondván: Mehett." Csete Lajos két hét múlva, 1886. október 31-én új lapot indított, Pokrócz. Ádám címen. E lap még az 1887. évben is rendszeresen megjelent. Mindkét élclapról elmondható, hogy a zsémbelő, morgós kalauz az éppen akkor aktuális politikai és közéleti kérdésekre reflektált. A címük szerint vasutas élclapokban is, hasonlóan a dualizmus korának többi élclapjához, a vasút a korszerűség szimbólumaként jelentkezik, és csak helyszíne az eseményeknek. A vasúti vagy a vasutas problémák e lapokban is csak felszínesen jelentkeznek. Példa egy „vasúti" megnyilvánulásra: „Zsörtölődik a pasazsér, hogy ilyen hideg időben miért nem fűt a direkció. Fűt az - mondok -, csakhogy, nekünk." ' A figura népszerűségét kihasználva Csete Lajos 1887 és 1890 között évente megjelentette a Pokrócz Ádám humorisztikus naptárát is, „Mehett" címen tréfa-gyűjteményt is „szélnek eregetett" könyv formában (1886), „A coupé titkai" címen jelentette meg Pokrócz Ádám úti karcolatait 1890-ben. 1891 decemberétől jelent meg Csete Lajos szerkesztésében a Pokrócz. Ádám Lapja c. élclap, amelyben a vasút már nem csupán helyszín. A lap állandó rovata volt a Pokrócz Ádám vasúti kalauz nyájaskodásai, ezenkívül a lapnak legalább egyharmada a vasúti élet jellegzetes figuráival telik meg: Pokrócz Ádámon kívül minden számban szerepel Bajos Gergő bakter, Mormonyecz Vendel osztálymérnök, Fityfirityi Hans pályafelvigyázó. Az Első csengetés című bevezetés így szól: „Szuszog a masina, kling-klang szól a csengő / Zónajegyet váltson kinél van egy pengő. / Hogyha megtoldja ötven krajcárral, / Egy kupéban ülhet akár a császárral. / Mert ez. a cukk, mely van íme indulóban: / Bolondságok cukkja piktúrában, szóban. / Helye vagyon benne mindenféle baromnak, / Selyem cipellőnek, úgy mint bakancsnak. / Ki-ki érdem szerint megrázódik benne. /Nem lesz itt kivétel, csak bevétel lenne. / 3. ábra Pokrócz Ádám vasúti kalauz Ki tűzre rossz fát rak, kerül az a cukkra, / Kinevettetés szégyenére jutva. / Császárok, királyok, apró potentátok, / Nyavalygó oláhok, horvátok, vadrácok / Képviselő urak, dinsztlik, uzselácok, / Bankdirektor, bakter, sakter, bíró, bába, / Pomádés gigerlik és sok úri dáma. /Pokrócz Ádám cukkján pasazsérok lesznek." Figyelemre méltó Baross Gábor megítélése, valószínűleg ebben a vasutas közvélekedés változása tükröződik. Pokrócz Ádám 1887. március 15-én így vélekedik: „Sokan csodálkoznak rajta, hogy Baross ekcellenciája miniszter lett. Barmok mondtam nékik - hiszen könnyebb máma miniszternek lenni, mint vasútinak." Baross 311