A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A közúti közlekedés az 1950-es években 257

tévedésről van szó. Vasné azt válaszolta, hogy erre a pártközpont adta az utasítást és a párt tagsága fontosabb, mintsem, hogy utasítson az intézkedés visszavonására. Ezzel a válasszal a párttitkár nem elégedett meg és levelet is írt Vasnénak, melynek másolatát elküldte három pártszervhez, többek között az MDP Központi Szervezési Osztályához: ,A helyi párttitkárság nem ért egyet ... a minisztérium intézkedésével és annak végrehajtása ellen a legmesszebbmenőén tiltakozását jelent be és a maga részéről nem járul hozzá. Nem járul, mégpediglen azért, mert a fenti intézkedés teljesen ellentétes pártunk parasztpolitikájával, s így csak arra volt alkalmas, hogy a reakciónak adjon tápot és elidegenítse pártunk politikájától a széles dolgozó parasztságot. A helyi pártbizottság még azt sem veszi tudomásul, hogy ezen szegényparasztokat átmenetileg is államosítsák, míg a minisztérium az ügyet kivizsgálja... Véleményem szerint az egész, államosítási ügyet a minisztérium illetékesei gépiesen, íróasztal mellől végezték, s nem tartották fontosnak, hogy mielőtt a végrehajtást megkezdenék, környezettanulmányt végezzenek..." '. A levélnek a gépies, íróasztal mellett végzett munkáról szóló mondatához az indignálódott Vasné odaírta megjegyzését: Azt hiszem, akkor minden államosítás gépies! Az MDP helyi szervezeteinek tiltakozása sikerrel járt. 1950-ben nemcsak a három orosházi, hanem egy szarvasi és egy balatonbozsoki szegény fuvaros államosítása ellen is sikerrel tiltakoztak. Valamennyi esetben a minisztérium visszavonta az államosító rendeletet. Az államosító kiküldöttek utasítása szerint az egy-egy telepen (istálló, kocsiszín stb.) található összes, tehát nemcsak az államosításra kijelölt személy vállalkozásával összefüggő tárgyakat leltárba kellett venni és bevonni az államosításba. Igen gyakran mások, nem fuvarosok is itt tartották eszközeiket. A tulajdonosok kérték tulajdonaik visszaadását, gyakran bemutatták a számlát, amellyel megvásárolták tárgyaikat, de mindez nem számított. Az egyik telephelyen egy paraszt által bérelt épület padlásán a cukorrépatermése után Vági József az MDP orosházi levele Vas Henriknénak. OL. XIX-H-la. 121. doboz. járó 450 kg cukrot találták meg - természetesen az egészet elvették. Koltai Jenő pécsi fuvaros államosításakor az ugyanazon telepen bérlő Guttmann Antal lómészáros egy darab lovát és három kocsiját is államosították. Guttmann megfellebezte a döntést, mert ő alkalmazott nélkül dolgozó kisiparos. Hoffmann László pécsi fuvaros államosításakor a vele egy udvarban lakó Edelényi Szabó Zoltán földműves eszközeit (lovak, lószerszám, daráló, szecskavágó, villanykompresszor) is államosították. A kiküldötteknek a jelenlévők szóltak, hogy ezek nem Hoffmann tulajdonai, de ők ezt nem vették figyelembe, mert az utasítást szerint, minden az udvarban található ingóságot államosítani kell. Edelényil igazolta a pápai földművesszövetkezet is, 10 hold földje van, lovak hiányában nem tudja a búzavetést befejezni. Vassné elutasította fellebezését. Államosítottak egy jégvermet, egy fatelepet, Debrecenben egy pékséget, mert a fuvarozó telephelyén volt. Elvették a telephelyeken található állatokat is, pl. Békéscsabán 21 sertést egy fuvarostól, egy másiktól 8-at. A közlekedési tárca azt viszont nem tudta eldönteni, mit csináljanak a sertésállománnyal. Az államosítók a telephelyen található személyes tárgyakat is államosították. Hervai Gyula nemzetközi szállítmányozó cégének államosításakor elvették személyes tárgyait is: a szétszedett kamra-állványt, a cilinderét, egy asztali földgömböt, párnát, függönykarnist stb. A Dunántúli Szállítmányozási Vállalat államosításakor a vállalat egyik alkalmazottja, a koncentrációs tábort megjárt Schwarz Imre az irodahelyiség melletti szobában lakott. A kiküldött, tiltakozása ellenére, szobáját lezáratta, személyes ingóságait (bútordarabok, kályha, befőttes üvegek, 20 kg liszt stb.) államosította, így egy szál ruhában az utcára került. „Ez az eljárás ... átlátva a szocialista eszméket megvalósítani akaró cselekedetek horderejét és szükségszerűségét a legnagyobb mértékben megdöbbentett. "

24 - írta tiltakozó beadványában. A személyes ingóságok túlnyomó többségét a minisztérium visszaadta. A személyes tárgyak közül csak azokat a darabokat tartották meg, Schwarz Imre levele a miniszterhez. OL. XIX-H-la. 121.d. 7607/D/l/l 25/1950 269