A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Hídvégi János: A karburátortól a befecskendező szerkezetekig 221

10. ábra A Mercedes 170,1938-as típusának Solex 30 BFL karburátora és bimetall rugóval vezérelt szívócső fűtő berendezése keverőterében a motor fordulatszámától függetlenül - közel állandó volt a levegő áramlási sebessége. A levegősebesség állandóságát a szívócső depressziója által vezérelt dugattyú biztosította. Schimanek a kísérleteit a műegyetemen kezdte, a karburátor próbadarabjait, majd a sorozatokat a pesterzsébeti Győrffy-Wolf Fémárugyár Rt. készítette. Már a szabadalom benyújtása előtt, 1926 márciusában öt karburátort kipróbálásra átadtak a Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt-nek. A kedvező tapasztalatok után 150 taxira szereltek fel Schimanek-féle karburátort. A karburátor beállítását és beszabályozását csak különlegesen képzett szakember tudta elvégezni. A karburátort Ausztriában és Olaszországban is bemutatták. 1927-ben Milánóban egy műszaki bizottság összehasonlító méréseket is végzett. Egy Fiat 509es személyutón 4 karburátortípus összehasonlító fogyasztási adatait értékelték. A mérési eredmények alapján a gépkocsi Fiat porlasztóval 9,45 1, Solex porlasztóval 8,5 1, Cozette porlasztóval 7,9 1, Schimanek porlasztóval 6,5 1 tüzelőanyagot fogyasztott 100 km-re. A karburátor hátránya volt, hogy mozgó szabályozó rendszere miatt gyártása rendkívüli gondosságot igényelt, és a tömege is nagy volt. A gazdasági világválság a karburátor nagyobb sorozatban való gyártását megakadályozta, a válság után pedig olcsó külföldi karburátorok jelentek meg a piacon, a gyárilag felszerelt karburátorokat pedig nem cserélték le itthon sem Schimanek karburátorokra (11. ábra). A második világháború utáni karburátorok A második világháború után a motortechnika és a gyártás is nagymértékben megváltozott. A karburátorgyárak nagyobb része megszüntette, vagy megváltoztatta tevékenységét, a megmaradt néhány gyár viszont nagy tömegben kezdte gyártani karburátorait. Ebben az időben kezdett a Solex márka ül. féklevegő-fúvókás rendszer a gépkocsik karburátorainál szinte egyedüli elvként elterjedni. A motortechnika megváltozása a karburátorok szerkezetének alapvető változását idézte elő. Míg a háború előtt általánosan elterjedt volt az oldalszelepeit motorok alkalmazása, a háború után tömegesen kezdték alkalmazni a felülszelepeit, nagyobb teljesítmény és fordulatszám-tartományban alkalmazható motorokat. A karburátor szempontjából a legjelentősebb változás az áramlási irány megváltoztatása volt. A második világháború előtt a karburátorok döntő többsége emelkedő-, vagy vízszintes áramlású volt, 1946- után a gépkocsik karburátorainál már az eső áramlású karburátorokat kezdték alkalmazni. Az emelkedő áramlású karburátoroknál az tüzelőanyagcseppek felfelé áramlásának mechanikai munkáját a motorba áramló levegőnek kellett elvégeznie. Bár ez látszólag nem igényel jelentős 233