A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)
III RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 359 - Soltész József: A 424.001 pályaszámú gőzmozdony helyreállítása 393
*P : i i00$ ! 0F*-%!^" 1. ábra A 122. szerkezetszámú 424,001 pályaszámú gőzmozdony eredeti gyári fotón 1924-ben (KM Archívum) A 424 sorozatú mozdony tervezésében jelentős szerepet játszott Láner Kornél, aki korábban a MÁV mozdonyszerkesztési osztályán, majd a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőségnél dolgozott, végül 1938-1940 között a MÁV elnöke lett. A mozdony kifejlesztéséhez alapulvették az 1910-es évek végének és az 1920-as évek elejének legkorszerűbb mozdonyszerkesztési elveit és ötvözték a magyar gőzmozdonyok jellemzőivel. A 424-es típus jellegzetessége volt a magasra emelt kazán, amely lehetővé tette az állókazán keretek fölé emelését, ezáltal egy tekintélyes méretű rostély és tűzszekrény kialakítását (Lábra). Az első 424-esek magyar jellegzetessége volt a 13 kallantyús füstszekrényajtó, a Pecz-Rejtö víztisztítók és a félig nyitott magyar mozdonysátor a félköríves előrenéző ablakokkal. Ezek a magyar jellemzők később fokozatosan eltűntek az újabb gyártású 424-eseknél, a régi füstszekrényajtót felváltotta a német mintájú központi záras, a vízszintes Pecz Rejtő víztisztítókat a külön dómban elhelyezett függőleges rendszerű víztisztító, a mozdonysátrat zártabbá tették és korszerűsítették a lekerekített oldalablakokkal.A korábbi háromhengeres légsűrítők helyett négyhengeres légsűrítőket szereltek fel. Az 1950-es évek végén felszerelték a nagy méretű füstterelő lemezeket a MÁV 424-es mozdonyaira, ezzel megadták a német egységmozdonyokra emlékeztető végső formáját a mozdonysorozatnak. A MÁV a 60-as évektől kettős kéményű, magyar szabadalma csillagfúvóval látta el a sorozat mozdonyait. A 424 sorozatú mozdonyokból összesen 514 darab készült, 365 a MÁV részére a többi pedig külföldi megrendelésre, illetve jóvátételi szállításként Szlovákia, Szovjetunió, Észak-Korea és Jugoszlávia vasútjai részére. A mozdonyok nagy megelégedésre szolgáltak a MÁV és az említett külföldi vasutak vonalain egészen a gőzkorszak végéig. A vasutasok is hamar megkedvelték a 424eseket, a MÁV-nál "Bivaly" vagy "Nurmi" becenévvel illették, a szomszédos országokban általában "Vitéz"' volt a beceneve. Az első 424-es gőzmozdony kalandos életutat járt be, amíg végül kiállításra került a Közlekedési Múzeum mellett. A prototípus mozdony mütanrendőri próbáját 1924 április 22-én tartották Budapest és Nagymaros között és a sikeres próba után a Magyar Királyi Államvasutaknál a 424,001 pályaszámot kapta. Az első szolgálati helye a Budapest-Ferencváros Fűtőház volt, majd 1932ben Nagykanizsára állomásították. 1944 december 3l-e után a háborús események folytán a mozdony Jugoszláviába került, ahol először a 06-201, később pedig a 11-001 pályaszámot kapta. A Jugoszláv Vasutak Zágrábi Fűtőházához került mozdonyt 1978-ban vonták ki a szolgálatból. 394
